Jog, politika, alkotmány (XIV. rész)

Mint azt cikksorozatunk előző részeiben is kifejtettük, Romániát elviekben a parlament által hozott jogszabályokkal, törvényekkel igazgatják, melyek gyakorlatba ültetését a kormány végzi, határozatok és rendeletek formájában megnyilvánuló másodlagos jogszabályok segítségével. Tehát a kormánynak alapesetben és elsősorban végrehajtó és nem törvényhozó szerepe van. Ennek ellenére létezik az úgynevezett sürgősségi kormányrendeletek jogi intézménye, amit a mindenkori kormányok mindig is előszeretettel alkalmaztak, hiszen kikerülték a parlamenti munka elengedhetetlen velejárójaként létező többlépcsős törvényhozási folyamat lassúságát, amely más megvilágításban azonban a folyamatnak elviekben minőségi garanciákat kell – kellene – nyújtson.

Az alkotmány szerint a parlament speciális törvényt fogadhat el, amellyel felhatalmazza a kormányt rendeletek kibocsátására a sarkalatos törvények tárgyát nem képező területeken. Tehát a kormány elviekben csakis a parlament előzetes felhatalmazása alapján hozhatna sürgősségi kormányrendeleteket. A felhatalmazási törvényben kötelezően meg kell állapítani az illető rendeletek területét és a határidőt, amelyig terjedően kibocsáthatók. Ha a felhatalmazási törvény ezt kéri, a rendeleteket jóváhagyás végett a parlament elé kell terjeszteni, a törvényhozási eljárás szerint, a felhatalmazási határidő lejártáig. A határidő betartásának elmulasztása a rendelet semmisségével jár. A kormány sürgősségi rendeletet csak azokban a rendkívüli esetekben fogadhat el, amelyeknek szabályozása nem tűr késedelmet, és köteles megindokolni a sürgősséget ezeknek a szövegében. A sürgősségi rendelet csak az illetékes házhoz sürgősségi eljárással történő megvitatásra való benyújtása után, és a Románia Hivatalos Közlönyében való közzététele után lép hatályba. A házakat, ha nem üléseznek, a benyújtástól vagy az átküldéstől számított öt napon belül kötelező módon össze kell hívni. Ha a benyújtástól számított 30 napon belül a megkeresett ház nem dönt a rendeletről, ez elfogadottnak számít, és átküldik a másik háznak, amely szintén sürgősségi eljárással dönt. Azt a sürgősségi rendeletet, amely sarkalatos törvényi természetű szabályokat tartalmaz, minősített többséggel hagyják jóvá. Sürgősségi rendeleteket nem lehet elfogadni az alkotmányos törvények területén, ezek nem érinthetik az állam alapvető intézményeinek a jogállását, az alkotmányban előírt jogokat, szabadságokat és kötelezettségeket, a választási jogokat, és nem rendelhetnek el egyes javak köztulajdonba való átvételéről szóló kényszerintézkedéseket, kisajátításokat. A parlamenthez benyújtott rendeletek jóváhagyása vagy elutasítása törvénnyel történik. Amennyiben célszerű, a jóváhagyó vagy elutasító törvények szabályozzák a szükséges intézkedéseket a rendelet alkalmazásának időszakában kifejtett joghatásokkal kapcsolatban, tehát a parlament utólag módosíthatja a kormányrendeletet, nem kell ugyanabban a formában elfogadja.

A központi közigazgatás elsődleges és legfontosabb szintje természetesen a kormány, amelyről az előzőekben beszéltünk, viszont további alegységei lehetnek. Legismertebbek ezek közül a minisztériumok, amelyek csak a kormány alárendeltségében lehetségesek. Ezért furcsa a romániai megnevezése az ügyészségnek, amely Ministerul Public – közminisztérium, annak ellenére, hogy tulajdonképpen semmi köze valamely minisztériumhoz. A megnevezés amúgy a francia elnevezésből ered. Egyéb központi szakszervek is megszervezhetők a kormány vagy a minisztériumok alárendeltségében vagy önálló közigazgatási hatóságokként. A minisztériumok saját sarkalatos törvény szerint létesíthetők, szervezhetők meg és saját szabályzat szerint működnek. A kormány és a minisztériumok, a Számvevőszék véleményezésével, alárendeltségükben szakigazgatási szerveket létesíthetnek, de csak akkor, ha a törvény számukra ezt az illetékességet elismeri. Független közigazgatási hatóságok csak sarkalatos törvénnyel létesíthetők,  a központi ügynökségek is, mint például az Országos Összeférhetetlenségi Ügynökség, az ANI, amely jelenleg is sok politikus (és nem csak) életét megkeserítette, mint például Marosvásárhely volt alpolgármesteréét, Claudiu Maiorét.

Az alkotmány a továbbiakban rendelkezik az ország fegyveres erőiről, amely jogilag kizárólag a népakaratnak van alárendelve, az állam szuverenitásának, függetlenségének és egységének, az ország területi egységének és az alkotmányos demokráciának a garantálása céljából. A törvény és azon nemzetközi szerződések feltételei között, amelyeket Románia aláírt, a hadsereg hozzájárul a katonai szövetségi rendszerekben a kollektív védelemhez, és részt vesz a béke fenntartását vagy visszaállítását célzó kezdeményezésekben (pl. Irak, Afganisztán). 

A törvény szerint tilos katonai és katonai jellegű tevékenységek szervezése az állami hatóságokon kívül – mint például a paramilitáris erők, gárdák. Idegen csapatok csakis a törvény vagy a Románia által aláírt nemzetközi szerződés feltételei között léphetnek be, tartózkodhatnak, végezhetnek műveleteket vagy haladhatnak át Románia területén.

Központi biztonsági és katonai szerv a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (Consiliul Superior de Apărare a Ţării – CSAT), amely egységesen megszervezi és egybehangolja az ország védelmével és a nemzetbiztonsággal a nemzetközi biztonság fenntartásában, a katonai szövetségeken belüli kollektív védelemben, valamint a béke fenntartásával vagy visszaállításával kapcsolatos kezdeményezésekben való részvétellel összefüggő tevékenységeket. Ennek a szervnek sokszor ellentmondásos szerepe van, hiszen elviekben nagyon sok terület tartozhatna a hatáskörébe, legutóbb például a bírói kar képviselői kérték fel annak ellenőrzésére, hogy a bírák és ügyészek közötti titkosszolgák ügyében indítson átvilágítást, amennyiben ilyen esetek léteznek.

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro