Jog, politika, alkotmány (XIII. rész)

Az utóbbi években egyre többször kerül szóba a politikusok, parlamenti képviselők, kormánytisztviselők, miniszterek, helyi választottak felelőssége a politikai megbízatás teljesítésével kapcsolatosan. Természetesen különbséget kell tenni a politikai felelősség és a büntetőjogi vagy más természetű jogi felelősség között. Az alkotmány rendelkezései szerint a kormány egész tevékenységéért csak a parlament előtt tartozik politikai felelősséggel. Ez természetes is, hiszen a kormány alapvető – de nem kizárólagos – szerepe a parlament által hozott jogszabályok végrehajtása és gyakorlatba ültetése. Minden kormánytag politikai szempontból a többi taggal egyetemlegesen felel a kormány tevékenységéért. 

A bűnügyi felelősség esetén más a helyzet. A Képviselőház, a Szenátus és Románia elnöke jogosult arra, hogy a kormánytagok ellen bűnvádi eljárást kérjen a tisztségük gyakorlása során elkövetett cselekményeikért. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ügyészség is nem indítványozhat bűnügyi eljárást ellenük. Bűnvádi eljárás indítása esetén Románia elnöke elrendelheti az illetők tisztségből való felfüggesztését. Ez nem kötelező, de a gyakorlatban majdnem minden esetben így történik. (Pl. Nagy Zsolt volt távközlési minisztert Traian Băsescu felfüggesztette tisztsége gyakorlásából, amikor nyomozást indítottak ellene.) Amennyiben valamely kormánytag ellen vádat emelnek, az a tisztségéből való automatikus felfüggesztéssel jár, természetesen amennyiben a vádemelés pillanatáig, az előbbiekben elmondottak szerint, az illető kormánytag – miniszter – nem került felfüggesztésre. A kormánytagokkal kapcsolatos bírósági eljárások lefolytatására a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéknek van hatásköre. A kormánytagok felelősségének az eseteit és az ezekkel kapcsolatos részletes eljárást a miniszteri felelősségről szóló törvény szabályozza.

A kormány tevékenysége és felhatalmazása a parlamenthez van kötve, ezért a kormány megbízását a következő általános parlamenti választások igazolásának időpontjáig gyakorolja.

A kormány a következő esetekben váltható le: a parlamenti bizalom megvonásával, vagy ha a miniszterelnök elveszíti mandátumát, kivéve, ha visszahívták, illetve ha feladatkörének gyakorlásában 45 napnál hosszabb ideig akadályoztatva van. Leváltása esetén a kormány az új kormány beiktatásáig csak ügyviteli tevékenységet fejthet ki, átmeneti kormány lesz (guvern tranzitoriu). 

A kormány – és a közigazgatás többi szerve – tevékenységét a parlament ellenőrzi. Ennek az ellenőrzésnek a részeként a kormány köteles bármilyen, a parlament által kért iratot vagy információt ez utóbbi számára továbbítani. Amennyiben valamely törvénykezdeményezés az állami költségvetés vagy az állami társadalombiztosítási költségvetés előirányzatainak a módosításával jár, kötelező módon ki kell kérni a kormány véleményét. A kormány tagjai részt vehetnek a parlament munkálatain. Ha a jelenlétre felszólítják őket, a részvételük kötelező.

A kormány és minden egyes tagja külön-külön köteles válaszolni a képviselők vagy a szenátorok kérdéseire vagy interpellációira, a két ház házszabályaiban foglaltak szerint.

A Képviselőház vagy a Szenátus egyszerű indítványt fogadhat el (moţiune simplă de cenzură), kifejezve ebben álláspontját egy belpolitikai vagy külpolitikai problémát illetően, vagy, az esetnek megfelelően, egy interpelláció tárgyát képező problémával kapcsolatban, amennyiben ezek a kormány tevékenységének tárgyát képezik.

Az egyszerű indítványnál vagy az interpellációnál – amelyek eléggé formális, morális eljárások, és konkrét jogi következményeik nincsenek – sokkal erősebb a bizalmatlansági indítvány, amelyet a Képviselőház és Szenátus együttes ülésén a képviselők és a szenátorok szavazattöbbségével lehet elfogadni, és a kormány bizalmának megvonásával jár. Így váltották le például az Ungureanu-kormányt annak idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar karokat létrehozó kormányhatározat miatt (más okokat is felsoroltak annak idején, de ez volt – legalábbis számunkra – a legfontosabb és legnagyobb horderejű). A bizalmatlansági indítványt a parlamenti képviselők és szenátorok legalább egynegyede kezdeményezheti, és azt benyújtásának időpontjában közölni kell a kormánnyal. A bizalmatlansági indítványt a két ház együttes ülésén való bemutatásának időpontjától számított három nap eltelte után kell megvitatni. A bizalmatlansági indítvány elutasítása esetén az azt aláíró képviselők és szenátorok abban az ülésszakban már nem kezdeményezhetnek újabb bizalmatlansági indítványt, kivéve, amikor a kormány felelősséget vállal az adott indítvány tárgyában.

Alkotmányjogi szempontból érdekes intézmény a kormány felelősségvállalása. A kormány a Képviselőház és a Szenátus előtt, ezek együttes ülésén, felelősséget vállalhat egy program, egy általános politikai nyilatkozat vagy egy törvénytervezet tekintetében. A kormányt leváltják, ha a programnak, az általános politikai nyilatkozatnak vagy a törvénytervezetnek az előterjesztésétől számított háromnapos határidőn belül bizalmatlansági indítványt nyújtanak be, és azt megszavazzák. Ha a kormányt nem váltották le az előbbiekben elmondottak szerint, az előterjesztett törvénytervezet, azokkal a módosításokkal vagy kiegészítésekkel, amelyekkel a kormány egyetértett, elfogadottnak tekintendő, és a program vagy az általános politikai nyilatkozat a kormányra nézve kötelezővé válik. Ebben az esetben tulajdonképpen dupla vagy semmi játékba kezd a kormány, ugyanis amennyiben a felelősségvállalással kezdeményezett jogszabály nem megy át, a kormány megbukott. Természetesen egy kormány soha nem fog felelősségvállalást kezdeményezni, amennyiben nem biztos a parlamenti támogatottságában. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro