Jog, politika, alkotmány (X. rész)

Ebben a részben a román állam és közigazgatás legláthatóbb és a választások során a legnagyobb jelentőséggel rendelkező intézményéről fogunk beszélni, Románia elnökéről. Habár az alkotmányjogi előírásokat elemezve első látásra arra a következtetésre juthatunk, hogy Románia elnökének nincs akkora közjogi szerepe és hatásköre, mint például más prezidenciális vagy szemiprezidenciális demokráciákban (Oroszország, Egyesült Államok, Szerbia stb.) a gyakorlatban a hatalmi ágak komplex megosztása miatt ennek az intézménynek nagyon is nagy jelentősége van, főleg amennyiben az elnök aktív szereplője a közéletnek (mint például Traian Băsescu) és nemcsak a mediátori – közvetítői – szerepre szorítkozik. 

A román megoldást elemezve a legtöbb politológus arra a következtetésre jut, hogy Románia szemiprezidenciális ország, a parlamentáris demokráciák főbb jellemzőivel kiegészítve. Itt is megfigyelhetjük a román jogalkotás sajátosságát, hogy nem szereti a világos intézményi határokat, hanem az összemosható köztes konglomerátumokat, amelyek hátránya, hogy nem világosak és egyértelműek, viszont intézményi stresszhelyzetben flexibilisebbek.

A prezidenciális-szemiprezi-denciális-parlamentáris demokráciák örök problémája a hatalmi ágak szétválasztásának mértéke és az ezek közötti egyensúly megtartása. Amennyiben ugyanis az államszervezet túlzottan eltolódik a prezidenciális-szemiprezidenciális irányba, fennáll egy egyszemélyes diktatúra lehetősége, amennyiben pedig teljesen a parlamentáris demokrácia irányába tolódik a rendszer, ennek hátránya egy törvényhozási blokád lehet. Ugyanakkor az előző esetben a hatékonyság követelménye fokozottan megvalósulhat (egy ember kezébe kerül a végrehajtás), míg a második esetben elviekben a minőségi törvénykezési cél valósulhat meg (több személy dönt a jogalkotásról).

Romániában a végrehajtó hatalom duplán is meg van osztva az államfő és a kormányfő között, ennek ellenére a gyakorlatban a kormány kvázi törvényhozóként is működik a jól ismert sürgősségi kormányrendeleletek által, ami sajnos a parlamenti jogszabályalkotás nehézkességének következménye.

Az alkotmány szerint Románia elnöke képviseli a román államot, és szavatolja az ország nemzeti függetlenségét, egységét és területi integritását. Ő felügyeli az Alkotmány betartását és a közhatóságok megfelelő működését. Ezért az elnök közvetítői – mediátori – funkciót gyakorol az államhatalmak között, valamint az állam és a társadalom között. 

Románia elnökét általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazással választják meg. Választottnak azt a jelöltet nyilvánítják, aki a választás első fordulóján megkapta a választói jegyzékekben szereplő választók többségének a szavazatát. Abban az esetben, ha a jelöltek egyike sem érte el ezt a többséget, az első fordulóban kapott szavazatok száma szerint megállapított első két jelölt között megszervezik a választás második fordulóját. Megválasztottnak azt a jelöltet nyilvánítják, aki a legtöbb szavazatot kapta. Románia elnökének a tisztségét ugyanaz a személy legfeljebb két mandátum időszakára töltheti be. Ezek egymást követők is lehetnek. Az elnöki tisztség betöltéséért tartott választások eredményét az Alkotmánybíróság igazolja.

A mandátum 5 éves időtartamra szól, és azt az elnök az eskütétel időpontjától kezdve gyakorolja egészen az újonnan választott elnök eskütételéig. A mandátum háború vagy katasztrófa esetén sarkalatos törvénnyel meghosszabbítható. Mandátumának időtartama alatt az elnök nem lehet valamely pártnak a tagja, és nem tölthet be semmilyen más köz- vagy magántisztséget, illetve mentelmi joga van.

Az elnök egyik legfontosabb hatásköre az, hogy jelöltet állít a miniszterelnöki tisztségre, és a parlament bizalmi szavazata alapján kinevezi a kormányt. A kormányátalakítás vagy a tisztség megüresedése esetén, a miniszterelnök javaslatára visszahívja és kinevezi a kormány egyes tagjait. Az elnök tanácskozhat a kormánnyal a sürgős és rendkívüli fontosságú kérdések tekintetében, illetve részt vehet a kormánynak azokon az ülésein, amelyeken országos jelentőségű problémákat vitatnak meg a külpolitikával, a honvédelemmel, a közrend biztosításával kapcsolatban és más esetekben, a miniszterelnök kérésére. A részvételével megtartott kormányüléseket az elnök vezeti.

Feladatköréhez tartozik, hogy üzeneteket intéz a parlamenthez a nemzet főbb politikai problémáival kapcsolatban. Egy másik, nagyon fontos felhatalmazása, hogy a parlament két házának elnökeivel és a parlamenti frakciók vezetőivel tartott tanácskozás után feloszlathatja a parlamentet, ha ez az első felkéréstől számított 60 napos határidőn belül nem szavazott bizalmat a kormányalakítás tekintetében, de csakis legalább két bizalmi szavazati kérelem elutasítása után. Egy év folyamán a parlament egyetlen alkalommal oszlatható fel. A parlamentet nem lehet feloszlatni az elnök mandátumának utolsó hat hónapjában, sem pedig mozgósítási, háborús, ostrom- vagy sürgősségi állapot idején. 

Az elnök – a parlamenttel való tanácskozás után – népszavazást kezdeményezhet egyes országos érdekű problémák tekintetében. A külpolitika terén Románia nevében megköti a kormány által megtárgyalt nemzetközi szerződéseket, és elfogadható határidőn belül ratifikálás végett a parlament elé terjeszti azokat. Az elnök a kormány javaslatára megbízza és visszahívja Románia diplomáciai képviselőit, és jóváhagyja a diplomáciai kirendeltségek létesítését, megszüntetését vagy rangjuk megváltoztatását.

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro