Jog, politika, alkotmány (VIII. rész)

Az alkotmányos kereteken túl, az alsóház és a felsőház szervezését és működését saját szabályzattal kell megállapítani. A házak pénzügyi forrásait az általuk jóváhagyott költségvetésekben kell előirányozni. Mindegyik ház állandó bürót választ magának. A képviselőház és a szenátus elnökét a házak mandátumának időtartamára választják meg. A szenátus elnöke jelenleg Călin Popescu Tăriceanu, a képviselőházé pedig Valeriu Ştefan Zgonea. A szenátusi elnöki pozíció esetenként nagyon felértékelődhet, hiszen az Alkotmány szerint az államelnököt akadályoztatása esetén ideiglenesen sorban a szenátus és a képviselőház elnöke helyettesíti. Az állandó büró többi tagját az ülésszakok elején választják meg. A képviselők és a szenátorok – az egyes házak szabályzatai szerint – parlamenti frakciókba szerveződhetnek. Mindegyik ház állandó bizottságokat hoz létre és vizsgálóbizottságokat vagy más különleges bizottságokat alakíthat (pl. jelenleg a Colectiv-tragédiát vizsgáló parlamenti albizottság). A házak együttes bizottságokat hozhatnak létre. Az állandó bürókat és a parlamenti bizottságokat az egyes házak politikai összetétele szerint hozzák létre.

Alapesetben a képviselőház és a szenátus külön üléseken fejti ki tevékenységét. A kamarák együttes üléseken is tevékenykednek, a képviselők és a szenátorok többségének a szavazatával elfogadott szabályzat szerint, a következő esetekben: Románia elnöke üzenetének a fogadása; az állami költségvetésnek és állami társadalombiztosítási költségvetésnek a jóváhagyása; az általános vagy részleges mozgósítás kihirdetése; a hadiállapot kihirdetése; a katonai viszályok felfüggesztése vagy beszüntetése; az ország nemzetvédelmi stratégiájának a jóváhagyása; a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács jelentésének a vizsgálata; a hírszerző szolgálatok igazgatóinak a kinevezése Románia elnökének javaslatára, és e szolgálatok tevékenysége feletti ellenőrzés gyakorlása; az ombudsmannak (nép ügyvédje) a kinevezése; a képviselők és szenátorok jogállásának megállapítása, a díjazásaik és más jogaik megállapítása (például az olyan sokat vitatott képviselői fizetés és nyugdíjtörvények), más olyan feladatok teljesítése, amelyeket az Alkotmány vagy a szabályzat szerint együttes ülésen gyakorolnak.

A képviselőház és a szenátus évente két rendes ülésszakra ül össze. Az első ülésszak februárban kezdődik, és nem tarthat tovább június végénél. A második ülésszak szeptemberben kezdődik, és nem tarthat tovább december végénél. A képviselőház és a szenátus Románia elnökének, az egyes házak állandó bürójának vagy a képviselők, illetve a szenátorok legalább egyharmadának a kérésére rendkívüli ülésszakra is összeül. A házakat az elnökeik hívják össze. A képviselőház és a szenátus tagjai többségének a jelenlétében törvényeket, határozatokat és indítványokat fogad el.

A házak ülései nyilvánosak, viszont a házak elhatározhatják, hogy egyes ülések titkosak legyenek.

Mandátumuk gyakorlása során a képviselők és a szenátorok a nép szolgálatában állnak, bármely más rendelkezés semmis. A képviselők és a szenátorok az illető házak törvényes összeülésének időpontjától gyakorolják mandátumaikat, ezek visszaigazolásának és az eskütételnek a feltételével. A képviselői vagy a szenátori minőség megszűnik az újonnan megválasztott házak törvényes összeülésének időpontjában vagy lemondás, a választójogok elvesztése, összeférhetetlenség vagy elhalálozás esetén. Senki sem lehet egy időben képviselő és szenátor. A képviselői vagy a szenátori minőség ösze-egyeztethetetlen bármely hatósági köztisztség gyakorlásával, a kormánytagság kivételével. Más összeférhetetlenségeket törvény állapít meg, mint például az országos feddhetetlenségi ügynökségi törvény (ANI), amely nagyon sok köztisztviselő esetében állapított meg összeférhetetlenséget.

A sokat vitatott parlamenti mentelmi jog szerint a képviselők és a szenátorok nem vonhatók jogi felelősségre a mandátumuk gyakorlásában leadott szavazataikért vagy kifejezett politikai véleményükért. Amennyiben ezt a mentelmi jogot normális keretek között szabályozzák és alkalmazzák, teljesen normális rendelkezésről van szó, hiszen egy mentelmi joggal nem rendelkező országgyűlési képviselő nagyon nehezen tudna pártatlan és mindenkire érvényes jogszabályokat hozni, amennyiben mindig valamilyen büntető feljelentéstől kellene tartania (pl. a nemrég megszavazott dohányzást betiltó törvény esetén ebből soha nem lett volna semmi, ha a képviselők egy esetleges, a dohánygyártók és forgalmazók által beadott büntetőjogi panasztól kellett volna tartsanak). A képviselők és a szenátorok ellen nyomozás folytatható és büntetőjogi vád emelhető olyan cselekményekért, amelyeknek nincs közük a mandátumuk gyakorlásában leadott szavazataikhoz vagy kifejezett politikai véleményükhöz, de nem vethetők alá motozásnak, nem vehetők őrizetbe vagy nem tartóztathatók le anélkül, hogy az érintett meghallgatását követően az a ház, amelynek a tagja, jóváhagyását adta volna. Ezért a rendelkezésért Romániát számos európai uniós bírálat éri, ugyanis a gyakorlatban – az unió véleménye szerint – a parlament az ügyészség és a bíráskodás működését akadályozza (pl. Dan Şova szenátor esetében, aki ellen csak többszöri megkeresés után tudtak nyomozást indítani). 

Az országgyűlési képviselők elleni nyomozást valamint vádemelést csak a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék melletti Ügyészség rendelheti el. Az ítélkezési hatáskör a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszéké. A képviselők vagy a szenátorok tettenéréses bűncselekmény esetén (in flagranti) őrizetbe vehetők és alávethetők a motozásnak. Az igazságügyi miniszternek az őrizetbe vételről és a motozásról késedelem nélkül értesítenie kell az illető ház elnökét. Ha az így értesített ház megállapítja, hogy nincs ok az őrizetbe vételre, azonnal el kell rendelnie az említett intézkedések visszavonását. Ez az utóbbi rendelkezés amúgy egy súlyos megsértése az igazságszolgáltatás függetlenségének és a hatalmi ágak elválasztása elvének. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro