Jog, politika, alkotmány (II. rész)

Az előző részben az állampolgársághoz való alapvető jogról beszéltünk, az alapvető jogok sorában a következő alkotmányi szinten szabályozott alapelv a számunkra nagyon fontos identitáshoz való jog. Ennek alapján, az alkotmány szövege szerint az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megszerzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megtartását, fejlesztését és kifejezését célzó állami védőintézkedéseknek meg kell felelniük a többi román állampolgárhoz viszonyítva az egyenlőség és a diszkrimináció tilalma elveinek. 

Ezen elv alapján a román jogrendszer minden szubszidiáris, másodlagos jogszabályát olyan módon kell és kellett módosítani, hogy az ennek az elvnek megfeleljen. Így például a helyi közigazgatási törvénybe bekerültek olyan jogok, amelyek azokon a településeken, ahol 20% fölötti a kisebbségi lakosság, a közigazgatási egységekben biztosítják a magyar anyanyelv használatát a közigazgatásban, a közérdekű információk többnyelvű feliratozását, de más téren, például a büntetőjogi eljárásban is garantálni kellett és kell a kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvének használatát (például kihallgatás tolmács vagy fordító jelenlétében). Ez utóbbi követelmény elég jól működik a büntetőjogi gyakorlatban, a hatóságok nem kockáztatnak egy esetleges elmarasztaló határozatot az anyanyelvhez való jog áthágása következtében. Ennek ellenére ezen elvek a gyakorlatban sokszor torzítva kerülnek értelmezésre, például az elhíresült zászlóperek esetében, amikor a magyar nemzet zászlaját összekeverték a magyar állam zászlajával, vagy a székely zászlót reklámzászlónak minősítették akkor, amikor például Bukovina zászlajával már semmi probléma nem volt ilyen szempontból. 

Dicséretes módon az alkotmány szövege szerint az állam támogatja az ország határain kívüli románokkal való kapcsolattartást, és cselekszik az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megszerzéséért, fejlesztéséért és kifejezéséért, tiszteletben tartva annak az államnak a törvényeit, amelynek az állampolgárai. Ezzel kapcsolatosan megemlítendő a Román Kulturális Intézet (ICR) tevékenysége.

A következő alapelv a politikai pluralizmus elve, amelynek fontosságát az a generáció fogja fel legmélyebben, amely megérte a kommunista egypártrendszert, azt az időt, amikor egyetlen párt létezett és létezhetett. Ennek értelmében a román társadalomban a pluralizmus az alkotmányos demokrácia feltétele és biztosítéka, a politikai pártok pedig a törvény feltételei között alakulnak meg és folytatják tevékenységüket, és hozzájárulnak az állampolgárok politikai akaratának meghatározásához és kifejezéséhez, a nemzeti szuverenitás, a területi integritás, a jogrend és a demokrácia alapelveinek betartásával. Jelenleg ez az elv hatékonyan megvalósulhat a gyakorlatban is, hiszen az Alkotmánybíróság egy nem is olyan régi határozatának értelmében pártot már három ember is létrehozhat. Az ellenérv erre a lehetőségre évekig az volt, hogy ez bonyolulttá, széttöredezetté és összetetté teszi a demokratikus érdekképviseletet. Ez az érv sohasem állta meg a helyét, hiszen a pártrendszeren keresztül megvalósuló képviseleti demokrácia pont azt a társadalmat kell megjelenítse, amely a maga során bonyolult, széttöredezett és összetett.

A következő alapelv a szakszervezetekről, a munkáltatói szervezetekről és a szakmai egyesületekről szól. Ennek értelmében a szakszervezetek, a munkáltatói szervezetek és a szakmai egyesületek alapszabályzataiknak megfelelően alakulnak meg és tevékenykednek, a törvény szabta feltételek alapján. Hozzájárulnak a tagjaik jogainak megvédéséhez és szakmai, gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítéséhez. Jelenleg ezeknek a szervezeteknek a tevékenysége nagyon halovány, néha nagyobb tüntetésekkor nyilvánul meg, de semmiképpen sem olyan súllyal és erővel, amellyel egy demokratikus társadalomban ennek meg kellene nyilvánulnia. Jellemző amúgy, hogy volt szakszervezeti vezetők ebben a pozícióban szerzett népszerűségüket használták fel későbbi politikusi karrierjük építéséhez átállva a – szakszervezeti szempontból nézve – „sötét oldalhoz”, utólag szépen elfeledve, hogy honnan is jöttek és eredetileg milyen érdekeket képviseltek (pl. Miron Mitrea, Cătălin Croitoru stb.). A szindikátusi mozgalmaknak a politikummal való összefonódása súlyos jelenség, hiszen nem normális, hogy egy érdekképviselet kiszolgálja azt a hatalmat, amely ellen tagjai érdekeit képviseli. Ezt egy szóval úgy lehet jellemezni, hogy árulás. A közelmúlt korrupciós esetei sajnos azt támasztják alá, hogy ez az összefonódás Romániára egyelőre nagyon is jellemző (a postai dolgozók szindikátusától kezdve a bányászok érdekképviseletén át egészen a rendőrségi érdekképviseletig mindenhol korrupciós ügyeket göngyölítenek fel jelenleg is).

A nemzetközi kapcsolatokról szóló alapelv értelmében a Parlament által a törvénynek megfelelően ratifikált szerződések a hazai jog részét képezik. Ez azt jelenti, hogy egy ratifikált nemzetközi szerződést pont úgy kell alkalmazni, mint egy rendes belső jogszabályt. Ennek értelmében például a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját Románia 2008 májusától alkalmazza. Ez az az egyezmény, amelyre hivatkozva a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblákat érvényesítő bírósági perek jelenleg is zajlanak egy magyar jogvédő egyesület kezdeményezésében.

A következő alapelvek a nemzeti jelképekről és a hivatalos nyelvről szólnak. Ezek azok az alapelvek, amelyeket izoláltan és a kisebbségvédelemről szóló alapelv mellőzésével (amely mellesleg ezeket sorban megelőzi az alkotmány felsorolásában) szoktak szajkózni és minden kisebbségvédelmi kezdeményezést ezen elvek sarkított prizmáján keresztül visszautasítani.

Ezen alkotmányos alapelvek után a következő részben az alkotmány által garantált alapvető állampolgári szabadságokról és kötelezettségekről fogunk beszélni. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro