Jövedelmező a dohánytermesztés

Virág Attila Andrássytelepen tíz hektárnál valamivel nagyobb területen termel dohányt.

– Közel húsz éve termesztünk dohányt, de 2007-től foglalkozunk  komolyabban ezzel a tevékenységgel. Azóta nagyobb területen termelünk, s akkor kezdtünk együttműködni egy magyarországi céggel. Addig nagy probléma volt a felvásárlás, évekig küzdöttünk ezzel. A hazai olasz érdekeltségű cégek nem voltak komolyak, mindig abban jártak, hogy átverjék a termelőket. Előfordult, hogy a termelőkben sem lehetett bízni: miután segítséget kaptak a cégtől, végül nem nekik adták el a dohányt – fogalmazott Virág Attila, aki elmondta, hogy 2007-ben sikerült megtanulniuk a dohánytermesztés minden csínját-bínját, az ültetéstől kezdve a szárításig. 

A palántát is helyben termelik meg, általában március elején vetik el a magot a fóliasátrakban, május 10-e körül kezdenek el palántálni. Ez gépesített munka, amit a család segítségével végeznek el. Aztán következik a kapálás a sorok között, szintén gépileg, majd a növények között kézileg, vigyázva, hogy a levelek ne törjenek össze, mert a levél épsége nagyon fontos. 

A szedést július 10-én el lehet kezdeni. Az aljlevelekkel kezdik, utána jön a középdohány. Mostanában a dohányt nem úgy fűzik, mint régen, hanem felsodorják a leveleket, és úgy szárítják meg. 

A termelés szempontjából a legjobb év 2015-ben volt, amikor öntözött területen hektáronként annyi dohányt takarítottak be, hogy a száraz termék elérte a 2800 kilogrammot. Ezt a magyarországi ULT dohányfeldolgozónak adták be. 

– Egy ilyen vállalkozás biztosítja-e a család megélhetését? – kérdeztük a vállalkozót.

– Nagyon sok és kemény munkával meg lehet élni. A 2016–2017. éveket kihagyta az ULT, és nem vele, hanem a ROMITAL céggel kötöttünk szerződést. Szép árakat ígértek, de egyetlen tételt sem vettek át első osztályú dohányként. Hiába mozog az első osztályú dohány kilója 5,60 lej körül, de az egy tonna dohányban egy kilót sem számláztak ezen az áron. Pedig olyan jó minőségű dohány, mint tavaly, sohasem termett. Így egy kiló szárított dohány még az egy eurót sem érte el. Pontosabban 4,1 lejt kaptunk érte, holott a megtermelése egy euróba kerül. Ilyen körülmények között megéri nekem? – tettem fel a kérdést a felvásárlónak. Az APIA-támogatást legalább megkapjuk, gyakorlatilag ez a nyereségünk, aminek nagy részét visszafordítjuk, gépeket vásárolunk. Idén ismét az ULT-vel kötöttünk szerződést. Amit 1350 kilón felül termelünk, arra felárt kapunk, azaz 160 százalékot. Tehát 1350 kilóig kb. 4,5 lejt, míg ezen felül 12-13 lejt is kaphatok. Ezzel stimulálnak, hogy minél több dohányt termeljünk – fogalmazott a termelő, aki megmutatta takaros portája melletti dohányosát is.