Ismeret, lobogás, szenvedély

Elment a magyar irodalom és a Lyukasóra nagy öregje. Életének 94. évében, 2011. október 11-én elhunyt Mészöly Dezső költő, műfordító, dramaturg. 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Érettségi után 1940-ig a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből.

Elment a magyar irodalom és a Lyukasóra nagy öregje. Életének 94. évében, 2011. október 11-én elhunyt Mészöly Dezső költő, műfordító, dramaturg. 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Érettségi után 1940-ig a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. 1940 és 1943 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakára is járt – egyik felmenője Mészöly Géza ismert tájképfestő volt – valamint Párizsban is folytatott irodalmi és színházi tanulmányokat. 1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol szintén dramaturgként dolgozott, és tanított a Színművészeti Főiskola dramaturgia szakán is. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszóként tevékenykedett. Ekkor a Magyar Televízió munkatársa lett, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1992-ben az előbb a Magyar Televízióban, később a Duna TV-n a kezdeményezésére létrejött és havonta megjelenő Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt. Az utóbbi időben már nem tudott bejönni, de otthonról küldött egy-egy rá jellemző feladványt. Így az utóbbi időben már csak televízión keresztül találkoztunk – mondta Lator László irodalomtörténész, író, aki szintén rendszeres résztvevője a Lyukasórának. Rengeteg műfordítás kötődik Mészöly Dezső nevéhez, lefordította Villon teljes életművét, és jelentősek Shakespeare- és Molière-fordításai is. Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen szerzett verseket, első önálló kötete 1975-ben jelent meg. – Kerek életút ért véget, Mészöly Dezső elvégezte, amit szeretett, amit eltervezett – idézzük ismét Lator Lászlót, akit nagyon régi ismeretség, barátság fűzött Mészöly Dezsőhöz. Az 1950-es évek első felében találkoztak először: „Akkoriban az Európa Könyvkiadó szerkesztője voltam, Dezső pedig sokat dolgozott nekünk. Szerettem az eszét, a verseit, a fordításait.” Lator Lászlót lenyűgözte az a „mohóság”, amivel Mészöly Dezső „kebelezte be” a világirodalmat, Villont és kortársait, a francia irodalmat vagy éppen a Shakespeare-darabokat. Nyelvi tehetségét a költő-műfordító édesapjától, a híres nyelvészprofesszortól, műfordítótól, Mészöly Gedeontól örökölte. „És persze a környezetétől, a szülőföldjétől. Ezzel a tudással olyat tudott csinálni, amit sokan mások nem. Meg tudta szólaltatni a népies stílusréteget vagy például Villon furcsa, szlengben, argóban írott verseit magyar nyelven.” „Kevés volt verseiben a látványos mutatvány, a póz. Azt mondta el, ami vele történt, ami foglalkoztatta, vagyis egyfajta személyes létlíra képviselője volt.”

Temetésén Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár az alkotó kedvenc költőjét, Petőfi Sándort idézve ezt mondta: „Mészöly Dezső itt marad. Ne kezdjünk múlt idejű igéket mondani róla. Maradjon itt minden, amihez az ő neve kötődik. Szellem, tudásanyag, ismeret, lobogás, szenvedély.”

Mészöly Dezsőtől a Magyar Írószövetség és a Magyar Írók Egyesülete nevében Szakonyi Károly író-dramaturg, a Madách Színház nevében Szirtes Tamás igazgató, a Lyukasóra című televíziós műsor alkotótársai nevében Mácsai Pál színész-rendező, az egykori tanítványok nevében pedig Major Anna dramaturg búcsúzott.