Innovatív művészet vagy provokáció?

A marosvásárhelyiek  csak akkor kapták fel a fejüket, amikor  a fent nevezett egyesület kezdeményezésére tavaly a Művészeti Líceum néhány diákja kidíszítette a  Rákóczi-lépcsőt. Az „alkotás”  közvitát váltott ki, aztán ennek az lett a folytatása, hogy „beöltöztették” a Budai negyedet a Kövesdombbal összekötő, majd a Malomkő utcában levő lépcsőket is. Nemrég pedig a Merészség utcában húzódó támfalat dekorálták elítéltek közreműködésével. A szervezet tevékenységének egyre gyakoribb megnyilvánulása késztetett arra, hogy szándékaikról elbeszélgessünk az egyesület igazgatójával, Barbu Constantinnal.   

– Mikor jött létre az egyesület, és kikből áll?

– A Digital Transilvania Egyesület 2009-ben jött létre Bukarestben, kezdeményezői Corina Marinescu elnök és Alexandru Năstoiu alelnök, ez utóbbi rendező, forgatókönyvíró, a Művészeti Egyetem volt diákja. Én lennék az igazgató. Az egyesület mostanáig 27 országban tevékenykedett. Marosvásárhelyen, Maros megyében 2010-ben jelent meg, amikor júniusban nonkonformista nemzetközi gyerektábort szerveztünk Mezőrücsön. Ezenkívül létrehoztuk a feltalálók klubját Szászrégenben, és miénk az ország legnagyobb fesztiválja, amely idén június másodikától  december 31-ig tart, s szinte mindennap történik valami. Tavaly óta nyolc projektünk volt, amelyeket hat városban (Marosvásárhely, Szászrégen, Segesvár, Brassó, Nagyszeben és Kolozsvár) valósítottunk meg. Ezek között vannak a városi művészetet (urban art) előtérbe helyező köztéri festmények  is. 

– Az első ilyen munka a Rákóczi-lépcső lefestése volt, ami éles vitát váltott ki a két táborra szakadt városlakók között. Egyesek, azok, akik  a város kulturális, épített örökségét magyar vonatkozásúnak érzik, ellenezték ezt, mondván, hogy a román motívumokkal tulajdonképpen kisajátították a létesítmény jellegét. Voltak olyanok, akik elfogadták, érdekesnek találták. 

– Elnézést kérünk azért, hogy ezáltal bizonyos kulturális érzékenységeket érintettünk. Mi ezt megelőzően megtettünk minden jogi lépést. Felvettük a kapcsolatot a Művészeti Líceummal – a magyar és a román képzőművészeti osztályokkal –, és 13 modellt készítettünk. Ezek közül közösen választottuk ki a legmegfelelőbbet, amelyet jóváhagyott a polgármesteri hivatal. A lépcsőt azért lehetett lefesteni, mert nem műemlék. A visszajelzésekből ítélve a város 90%-ának tetszett, amit tettünk. A festés része „A művészet megújítja a várost” elnevezésű kampányunknak, amellyel az utcai művészetet támogatjuk, elsősorban olyan fiatal művészeket, akiket önkéntes alapon választunk ki. Nemcsak a művészetivel, hanem más iskolákkal is szívesen együttműködünk, sőt, az elítélteket is bevontuk. Van egy digitális felületünk, ahova javasolni lehet ehhez hasonló terveket, amelyeket közösen választunk ki. Ennek a célja az, hogy újítsuk meg a városképet, hogy minél több turistát vonzzunk Marosvásárhelyre. 

– Beleillik-e a város történelmi képébe, épített kulturális örökségébe ez a művészet? 

– Ezzel újat szeretnénk alkotni. S amint említettem, igyekszünk mindent törvényesen, átláthatóan tálalni. Jóváhagyás nélkül nem is léptünk volna. Ezek valójában nem tartósak. Ha akarjuk, akkor megőrizzük, de karban kell tartani őket. Örülünk, hogy vitát váltott ki, beszélnek róla. De mi nem akarunk semmiféle román vagy magyar konfliktust előidézni. A Rákóczi-lépcsőben román és magyar szőttesminták is voltak, a kövesdombi lépcsőn pedig jól láthatóan az egyik oldalán a román, míg a másikon a magyar nemzeti zászló színeit használtuk a megbékélés jeléül. A lépcsők, a közterek nem a magyarokéi, a románokéi vagy a szászokéi, netán a cigányokéi, hanem mindannyiunké, azokéi, akik itt laknak a városban. Azokéi, akik gondozzák. A támfalon is rózsamotívumot használtunk, hiszen a „rózsák városában” vagyunk. Igaz, hogy mi nem itt születtünk, de Alex Năstoiu már három éve, én két és fél éve itt lakom, nekem is pont olyan jogaim vannak, mind azoknak, akik idevalósiak. Meg kell végre szabadulnunk a múlt árnyékaitól. Nekünk nem érdekünk felkavarni a múltat, hanem inkább azt szeretnénk, hogy előre tekintsünk a jövőbe. Más országokban az ilyen jellegű művészet jelen van a városokban, igen érdekes és nagyon sok turistát vonz, s ez egy lehetőség a marosvásárhelyieknek is arra, hogy megnövelje az idegenforgalmat, ami mindannyiunk számára gazdasági haszonnal járhatna. Ezért is támogattuk a Marosvásárhely Európa Kulturális Fővárosa 2021 pályázatot, és elsőkként nyújtottuk be javaslatainkat a polgármesteri hivatal felhívására. Ha megnyerjük a pályázatot,  ennek hatását a társadalom minden rétege érzi majd. Mi természetesen a városi művészettel (urban art) pályáztunk. 

– Említette, hogy együttműködtek a Művészeti Líceummal. Szándékukban áll-e más intézményekkel is együtt dolgozni, mint a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia, vagy a marosvásárhelyi Sapientia EMTE tájépítészeti szaka, ahol az önök elképzeléséhez hasonlóan városi művészettel, térelrendezéssel is foglalkoznak? 

– Nem ismerem ezeket az egyetemi közegeket, de terveink nyilvánosak. Bármely egyéni alkotó vagy egyetem, művészeti közösség, aki/amely megújítaná a városképet, ajánlhat tervet. Van digitális elérhetőségünk, ahol jelentkezhetnek, mi nyitottak vagyunk. 

– Nemrég az is nyilvánosságra került, hogy a Digital Transilvania környezetvédelemmel is foglalkozik. 

– A Green Transilvania Egyesületen keresztül a mi egyesületünk is belépett az egészséges környezethez való jogért küzdő, világot átfogó szövetségbe (Global Alliance for the Rights of Nature). Felvettük a kapcsolatot ügyvédekkel, környezetvédő szakemberekkel, más természetvédő egyesületekkel, hogy romániai szinten is indítsuk be ezt a mozgalmat. Amennyiben a lakosok több mint 20%-a aláírásával csatlakozik ehhez a globális kezdeményezéshez, akkor a helyi döntéshozóknak tiszteletben kell tartaniuk az élhetőbb környezethez való jogainkat. Ez fokozattabb környezetvédelmet jelent, az ökoszisztémák óvásától, a környezettisztításon át a zöld tervek kivitelezéséig. A kampányunk során nemcsak  aláírásokat szeretnénk gyűjteni, hanem tudatosítani is az emberekben, hogy jogunk van a tisztább környezethez, amiért tennünk is kell valamit, kezdve attól, hogy nem dobjuk el a szemetet, a faültetésig, vagy akár a fakivágások megállításáig. Azt szeretnénk, hogy ezt a szövetség által kidolgozott nyilatkozatot a helyi politikusok is elfogadják, és mivel jövőben választások lesznek, ennek elemeit követhetően beépítsék kampányprogramjaikba. 

– Az ügyviteli tevékenységnek (advocacy) is megvan a maga haszna, szerepe a társadalomban, de ez nem ér semmit konkrét akciótervek nélkül. Gondoltak-e valamilyen gyakorlati teendőkre?

– Mielőtt bárki is félreértene, nem a kombinát ellen szeretnénk tiltakozó aláírásokat gyűjteni és a konkrét akcióink például a Maros tisztítását jelentik, a város zöldfolyosóinak vagy erdősávoknak a kialakítását, faültetést, az erdőben való viselkedési szabályokat tartalmazó táblák kihelyezését. Az embereket ismét érdekli a természet, és  óhajukat szeretnénk mi is felkarolni. 

– Minden terv kivitelezéséhez pénz szükséges. Miből gazdálkodik az önök szervezete? 

– Nincsenek állandó forrásaink, nem vagyunk elkötelezve egy pártnak sem. Mint bármely más civil szervezet, mi is európai uniós pályázatokból élünk. Van egy szakcsapatunk, amely figyeli a pályázatokat, és ha valamelyiket megfelelőnek találja, akkor az elképzeléseinkhez igazítja. Több millió eurót bocsátanak a civil szervezetek rendelkezésére, csak meg kell találni a forrásokat. Ezenkívül a mezőrücsi fesztivált és sok mást a saját zsebünkből finanszírozunk és önkéntesekkel valósítunk meg. Nincsen javadalmazott alkalmazottunk. Én vezetem az egyesületet – terveinket 2016. január elsejétől átveszi a Trialog Egyesület –, rajtam kívül tíztagú csapat dolgozik a szervezésen, míg a kivitelezésben, amint említettem, önkéntesek segítenek. 

Marosvásárhely szépen fejlődik, jó tervei vannak, viszont ezek tetemes részét a rossz menedzsment miatt nem tudták megvalósítani  a civil szervezetek. Aki akar, tud újat, mást hozni és ezáltal a jövőbe tekinteni.