Jelentős számú adófizetőt érint kényelmetlenül
az egyéni adóbevallások kérdése az év elején. Az elvileg helyes, hogy a hatóság a fejlődés jegyében a virtuális ügyintézés felé igyekszik, csak éppen nem kellene ezt a magán adófizetőkkel szemben túlerőltetni. Pláne akkor, ha ezen a szakterületen maga a hatóság sem lépett még túl valójában a kőkorszaki szakik fejlettségi szintjén.
A statisztikák szerint szép hazánk elég jól áll uniós szinten a nagy sebességű internet-lefedettség és a számítógépet használó személyek arányát illetően. Így, főleg a városi közegben élő ember számára, nem tűnik nagy dolognak, ha a személyi adóbevallást számítógépen kell intézni. De azért digitális fejlettség ide vagy oda, még van, és jó ideig lesz is egy felbecsülhetően nem is szűk réteg, amelynek ez a feladat meghaladja a számítógépes készségeit. Jobb helyeken, ahol a szolgáltatások is nyugati szinten működnek, nem csak az elvárások, az ilyen ember elmegy egy adótanácsadóhoz, és ott a megfelelő díj ellenében elintézik a dolgot. Nálunk az ilyen szolgáltatás gyakorisága még a fehér hollóéhoz közelít, szerencsére amúgy dicséretes módon igyekeznek segíteni a hatóságnál az ilyen adófizetőknek. Csakhogy ezzel nem sokat érnek azok, akiknek a megyeszékhelyi adóhivatalig eljutni félnapos kirándulást jelent, nem a kellemesebbik fajtából. Ennek könnyen lehet még az a vége, hogy a határidő közeledtével a hatóság rájön, hogy a valóság nem alkalmazkodik az elképzeléseihez, és elfogadja papíron is az adóbevallást. Aki meg virtuálisan már vallott, valószínűleg fog még egyszer papíron is.
Mindeközben magának a hatóságnak nem kis baja van a digitális fejlődéssel. Amikor a bő évtizeddel ezelőtti gazdasági válságot nemzetközi hitelcsomaggal kezelték, a kölcsön fejében felvállalt reformok között szerepelt az adóhatóság informatizálása is. Volt szerződés, volt pénz, munka már nem nagyon. A programot 2017 végéig kellett volna befejezni, ezzel szemben tavaly januárban az akkori pénzügyminiszter egy szenátusi meghallgatáson beismerte, hogy az erre a célra szolgáló 80 millió eurós keretnek a negyedét sem használták fel. Az elköltött mintegy 60 millió lejre tanulmányokat rendeltek, aztán onnan megállt a tudomány. Szintén azon a meghallgatáson derült ki, hogy 2005 óta nem volt lényeges fejlesztés az adóhatóság számítógépes rendszerén. Rossz nyelvek szerint azért húzódoznak az azóta egymást követő kormányok pénzügyérei ennek a rendszernek a komoly fejlesztésétől, mert a kaotikus állapotok közepette igencsak könnyű eltüntetni kényes adatokat, azaz szőnyeg alá seperni olyan kliensek adótartozásait, akik ezt aztán meghálálják az épp hatalmon levő pártkasszának. Így a legutóbb 2020-ra beígért informatizálási határidőt is aligha fogják betartani, közben a kicsikkel keménykednek, mert ehhez minden látszatdemokrácia hatóságai kiválóan értenek.
