In memoriam Horváth Tünde
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még.”
Juhász Gyula: Consolatio
Gyászolnak az 1962-ben, az akkori 4. Számú Középiskolában (jelenleg Bernády György Általános Iskola, ill. Avram Iancu Szakképző Líceum) végzett XI. C osztály diákjai.
Marosvásárhely szülöttje volt, itt tanult, itt érettségizett, és zenei tehetségének élve az akkori Pedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányait. Zenetanári szárnybontása és kiteljesedése egy másik Maros-parti városban, Aradon történt. Kitűnő zenetanár volt, emellett énekelt, zongorázott, oktatott a saját, de mindenekelőtt a tanítványai örömére, akik a mai napig tisztelik, szeretik. De ő itt sem állt meg, tanára, Guttman Mihály karnagy biztatására, ahogy írja Vox Juventutis 2015 Arad című könyvében, fellendítette a kórusmozgalmat Aradon, a szórványban. Létrehozta és vezette, sikert sikerre halmozva, az aradi gyermekkórust. Szavaival élve, kis pacsirtáinak hangjára sokan felfigyeltek, egy sikeres szereplés újabb meghívásokat hozott határon innen és határon túlról is. Fáradhatatlan munkájának elismeréseként az Arad város díszpolgára címet adományozták neki. Ennyi szép és felemelő „munkás” év után alattomos, gyilkos betegség fonta körül gyenge testét, és mindannyiunk bánatára bekövetkezett a tragikus vég! Osztálytársai, barátnői fájdalma, gyásza mérhetetlen.
Drága Tünde, nyugodj békében! Mindig szeretettel emlékezünk rád!
Az osztálytársak nevében
Dr. Kiss Éva
