Imaházat és emlékparkot avattak Sáromberkén

Vasárnap délután nem mindennapi eseményre sereglettek össze a sáromberkiek. Tartalmas és színvonalas ünnepség keretében korszerű imaházat és emlékparkot avattak fel a református templom szomszédságában.

Vasárnap délután nem mindennapi eseményre sereglettek össze a sáromberkiek. Tartalmas és színvonalas ünnepség keretében korszerű imaházat és emlékparkot avattak fel a református templom szomszédságában.

Az ünnepi istentiszteleten Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét, aki prédikációjában hangsúlyozta, hogy nincs igazi boldogság és megelégedettség Isten segítsége, akarata nélkül, ezért arra intette a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg az Úrról. „Ma örvendezni és hálát adni gyűltünk össze azért, amit az Úr nekünk megadott. Azért, mert nemcsak felépült a gyülekezeti imaház, hanem a környéke is elrendeződött, hogy szemünk gyönyörködhessen benne. Az udvar csodálatos emlékművekkel gazdagodott, olyan emberek jóvoltából, akiknek a szívében ott volt és ott van a hála Isten iránt. Ezért hiszem, hogy a mai együttlét egy boldog pillanata életünknek” – fejtette ki az egyházi elöljáró.

Az igehirdetést követően Porkoláb Levente helyi lelkipásztor ismertette röviden az imaházépítés körülményeit. A jelenlévők megtudhatták, hogy néhány évvel ezelőtt egy holland alapítvány képviselői keresték fel a tiszteletest, akik felajánlották segítségüket a gyülekezeti ház felépítésében. A segítségnyújtás végül elmaradt, de a gyülekezet ennek ellenére hozzáfogott a munkához, amelynek vasárnap a gyümölcsét ízlelgethették a megjelentek. A tiszteletes megköszönte mindazok anyagi támogatását, akik a munkálatok során segítséget nyújtottak. Helyi és környékbeli vállalkozók, magánszemélyek, illetve Jánosi Ferenc, Nagyernye község polgármestere vehettek át elismerő oklevelet. „Elismerésem a sáromberki gyülekezeti tagoknak és vezetőjüknek, hogy a megvalósításokat követően a mai napon nem sikert ünnepeltek, hanem hálaadó ünnepséget tartottak, megköszönve Isten áldását és segítségét” – jegyezte meg rövid beszédében a polgármester.

Sáromberke református lelkésze arról sem feledkezett meg, hogy megköszönje Szász Attila esperes szolgálatát, valamint a „szomszéd lelkészek” részvételét az ünnepségen. Elmondta, hogy a századfordulót követően négy sáromberki fiatal végzett teológiai tanulmányokat, szolgálnak erdélyi gyülekezetekben, s mindannyian elfogadták szülőfalujuk egyházközségének meg-hívását.

Ezt követően tartalmas ünnepi műsor vette kezdetét. Fellépett a helyi református nőszövetség asszonykórusa (Porkoláb Ildikó tiszteletes asszony vezetésével), a vallásórások furulyacsoportja (Porkoláb Orsolya egyetemi hallgató irányításával), a gyülekezet gyerekkórusa, verset mondtak: Berekméri Ilona Mária nyugalmazott óvónő, illetve Catana Cristina és Ivácson Ingrid tanulók.

A gyülekezeti ház udvarán három faragott, díszes emlékmű leleplezésével folytatódott az ünnepség. Először az egykori kántori lakás falára helyezett emléktábláról került le a lepel, amelyen azon lelkészek neve szerepel, akik az elmúlt évszázadok során a sáromberki gyülekezetet szolgálták. Leleplezték a székely motívumokkal díszített díszkaput, amit Stupár Attila faragász készített. A Zima Ferenc helyi vállalkozó által finanszírozott faragott székely kapun két évszám olvasható, a templom építésének éve (1785), illetve a díszkapu állításának esztendeje (2015). A kaput díszíti az a 14 csillag is, amely a település eddigi református lelkészeinek számát jelképezi. A díszkapura felkerült egy kisharang is (1752-ben öntötték), amit az erdőszengyeli gyülekezet ajándékozott a sáromberkieknek.

Egy másik, vasárnap felavatott művészi alkotás egy emberalakhoz hasonló harangláb, amit ifj. Héjjas György adományozott a sáromberkieknek. A hagyományőrző huszár elmondta, hogy Sáromberkére költözve szomorúan vette tudomásul, hogy a településen nincs egy olyan hely, ahol az utódok leróhatnák tiszteletüket hős elődeink előtt, ahol koszorút lehetne elhelyezni nemzeti ünnepeinken. A harangláb elkészítésére Miholcsa József szobrászművészt kérte fel, aki néhány szóban bemutatta az alkotást. „Négy évvel ezelőtt beszéltünk először a kopjafáról. Javasoltam bajtársamnak, hogyha már huszár állíttatja, akkor ne egyszerű kopjafa legyen. Az alkotással egy emberalakot szerettem volna ábrázolni, egy harcost, aki felemelt kezekkel fegyvert tart az égnek. Aztán úgy döntöttünk, hogy ne csak egy harcos álljon egymagában, hanem legyen egy harangláb. Mint ismeretes, elődeink korában nagy tisztelet övezte, személyiségnek tartották a harangot. Később a gondolatmenet továbbszaladt, úgy gondoltam, hogy a harcos vallja meg önmagát – így lett belőle zászlótartó, s így került fel az alkotásra a két zászló, amivel székely magyar mivoltát vállalja” – mondta a művész. A szervezők koszorúkat helyeztek el az emlékműveknél, majd Berekméri Márta és ifj. Berekméri István szavalata hangzott el, Berekméri Réka énekelt. Szász Attila esperes áldását adta az emlék-
tárgyakra, illetve a jelenlévőkre. Ezt követően felcsendült az udvaron a magyar és a székely himnusz, majd a jelenlevők az Élim nevet viselő imaházat tekintették meg. A rendezvényt két parlamenti képviselőjelölt is megtisztelte jelenlétével: dr. Vass Levente és Balogh József, aki támogatója volt a sáromberkiek törekvésének.

Porkoláb Levente lelkipásztor érdeklődésünkre elmondta, hogy az Élim név bibliai eredetű. „A Mózes második könyvének 15. fejezetében az olvasható, hogy a pusztai vándorlás során a nép megérkezett
Élimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt. Tehát Élim egy oázis volt, ahol a nép megpihenhetett. Számunkra is az Élim gyülekezeti ház egy olyan hely, ahol megpihenhetünk, lelkileg feltöltődhetünk” – tette hozzá.

Az ünnepség zárómozzanataként a szervezők mindenkit meghívtak a templomkertbe, szeretetvendégségre. A négy bográcsban körömpörkölt, birkapörkölt, babgulyás, illetve krumpligulyás készült, amiből bőségesen jutott mindenkinek. Innivalóban sem volt hiány, s a helyi asszonyok finom süteménye is nagy elismerést aratott.