Illuzionisták

Újra kampánylázban ég az ország. Idén másodjára. És a bevett szokásnak megfelelően, a parlamenti bársonyszékekben érdekeltek most sem fukarkodnak az ígéretekkel. Elvégre nem kerül semmibe, lévén szó politikusokról. Mert az egyszerű, őszinte, a politikusok által előszeretettel csak az utca embereként emlegetett választópolgár sohasem lenne képes ilyen bűvészmutatványra. De mivel többségükben rutinos politikusokról van szó, nem zöldfülű kezdőkről, lavinaként borítanak el az ígéretek, amelyekről mindenki tudja, hogy a választások után is azok maradnak. Az is tudja, aki mondja, az is, aki hallgatja. Negyedszázad alatt hozzászoktunk: a szavazatot kérő politikusok a be nem tartott ígéretek dacára négyévenként arcátlanul újra szemrebbenés nélkül ígérik ugyanazt, és elvárják, hogy az egyébként lenézett egyszerű emberek parlamenti bársonyszékhez juttassák őket.

És ez így megy választásról választásra, kampányról kampányra.

A „legszimpatikusabbak” akkor, amikor arról beszélnek, hogy az általuk képviselt politikai alakulat tiszta, őszinte és feddhetetlen. Ezúttal a legnagyobb politikai párt vezérét idézem, aki a minap azt mondta, inkább elveszítik a választásokat, mintsem hazudjanak a választóknak!? Egyetlen példa csupán, de kesztyűként illik bármelyik pártra, ideológiai elkötelezettségtől, (nem létező) programtól függetlenül. Pedig világosan megfogalmazott ideológia nélkül a pártok nem mások, mint érdekcsoportok, amelyek mindegyike – egyébként teljesen természetes módon – a hatalmat akarja megkaparintani. A módszer sem sokat számít…

A pártok és politikusok a kampányban kivétel nélkül az előző kormányokat szidják, és ígérik, hogy majd ők mindent megoldanak. Kampány idején mind úgy beszélnek, mintha ők soha nem tartották volna kezükben a hatalmat, és a maguk idején éppúgy nem tettek semmit, mint az éppen hatalmon lévők. 

Nem csoda, ha a politikai szónoklatok hallatán „déjá vu” érzésünk van. Hiszen elhangzottak már 2008-ban, 2012-ben és minden korábbi kampányban. Köztudott, a betartatlan ígéretek nagy előnye, hogy minden kampányban elővehetők egy kis „sminkelés” után. Kit érdekel, hogy félrevezető, és a választó intelligenciája elleni merénylet. Ráadásul etikátlan. 

Ennek ellenére kampányról kampányra ugyanaz történik, és bíznak abban, hogy a választók memóriája rövid, és mindig újra elhiszik a nyugdíj- és fizetésemelésről, foglalkoztatásbővítésről, a munkahelyteremtésről szóló hitegetést.

A választópolgárnak – annak ellenére, hogy jogos az elégedetlensége –, nem áll módjában elnémítani az agresszív hazugságáradatot. Két eszköz áll rendelkezésére: vagy hisz az illuzionistáknak, és elmegy szavazni, vagy otthon marad. Főleg a többségi nemzet esetében. Szerencsére nekünk, magyaroknak könnyebb dolgunk van!