III. Sárdi Találkozó

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Mt 5,48) Mert kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. (Ézs 26,3)

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Mt 5,48) Mert kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. (Ézs 26,3) E kettő – az Isten szerinti törvény betöltése és a megtartásért való hála – igei ajándékát vehette át az a családias, imaházba gyűlt kicsiny sereg, amely idén is találkozott szórványmisszió vasárnapján az immár harmadjára megrendezett Sárdi Találkozón Küküllősárdon. Az engedelmesség, az egymáson segíteni akarás, az önzetlenség, a szeretet és az imádság az, ami mind Székelysárd, mind Küküllősárd maroknyi közösségét megtartja, és évről évre indítja a közös együttlétre, mindezeknek az Isten szerinti érzelmeknek együtt való megélésére is. Így csiszolódik és gazdagodik a barátság, a testvériség, így kapcsolódunk be egyre többen e nagy családba, és ülünk különleges ünnepet minden esztendőben.

Így nyitotta fel a kapukat – imaházét és otthoni hajlékét – idén Küküllősárd vendégszerető népe, hogy vonuljon be rajta a vendég, a hűséget megőrző Székelysárd gyülekezeti képviselete.

Az imaház kapuján bevonultak Gáspár István vendéglelkipásztor igehirdetésén keresztül táplálkoztak a mennyei eledellel, majd Iszlai Kamill helyi lelkipásztor köszöntötte az ézsaiási hálaének igéivel és örömének hangot adva az újból egybegyűlteket. Az istentiszteletet az anyaegyházközség, Héjjasfalva furulyaköre gazdagította szolgálatával, melynek keretében versben az is elhangzott, hogy igen, élni, testvérekkel együtt lenni „mondhatatlan gyönyörűség”, ha a hallott Igéket, Isten vezérlését szívünkbe zárva és követve, majd egykoron Ő mondja: ez volt a mi énekünk, síp- vagy furulyahangunk – egyszóval küldetésünk, amelyet hűséggel betöltöttünk.

Az imaházi együttlét – melyen egy szék sem maradt üresen – lejártával, a sárdiak mind Méra Albert gondnok úr vendégváró udvarának tárt kapuján sétáltak át, ahol – mint többen megjegyezték – nem volt hiány semmiből. Mert bőséggel kínáltak testi táplálékkal szeretetvendégségen, és bőséggel jutott mindannyiunknak a további jókedvből, beszélgetésből, éneklésből, kellemes együttlétből. A búcsúzás a köszönet és a hála kifejezésének pillanata volt, és értelemszerűen annak leszögezése: ha Isten életben és egészségben megtart, találkozunk újra jövő ilyenkor Székelysárdon.

Illesse tehát köszönet e két meleglelkű testvérközösséget, kik akarják a találkozások létrejöttét; lelkipásztoraikat, kik a találkozókat nagy buzgalommal megszervezik, és a két gyülekezet kapcsolatáért fáradoznak; mostani áldozatáért és fáradságos szolgálatáért Méra Albert gondnok urat és kedves családját; ugyanakkor a Communitas Alapítványt, amiért a találkozó építő és gazdagító, szórványgyülekezeteket ünneppel megajándékozó életerejében meggyőződve, idén hozzájárult az anyagi terhekhez.

Mi pedig, sárdiak, mindannyian, az Úrban bízunk örökké, kiben örök kőszálunk van. (Ézs 26,5)

Iszlai Júlia