Idősnek lenni ajándék

Be kell vallani, lassan-lassan megöregszünk, hiába zsörtölődünk ez ellen, mert diszkréten megjelennek a ráncok, gyengül a látásunk, sötét hajunk őszbe vegyül, s a szemüveg, hallókészülék mellett a sétabot is mindennapi kellékünk lesz. Mindenki megöregszik. Az időt nem lehet megállítani, azonban rajtunk múlik, hogyan éljük meg az öregedést: derűsek, örök fiatalok maradunk, vagy búbánatba burkolózva várjuk az elmúlást. Idősnek lenni nem csapás, hanem ajándék. Ezek a bölcs és megfontolandó szavak hangzottak el tegnap a marosvásárhelyi Zsidó Vértanúk utcai idősotthonban az ott lakók köszöntésére szervezett ünnepségen. 

 

Lassan megöregszünk…

Ez a címe annak a videoklipnek, amellyel pénteken meglepték az időseket és a meghívottakat. Főszereplői maguk az idősek. Dan Byron hangulatos zenéjére különféle élethelyzetekben, dalolva, táncolva, szabadidős foglalkozásokon derűt, fiatalos lendületet sugározva jelennek meg a filmkockákon.

– Az időskor bölcsességgel jár, a bölcs ember megérti, hogy a különböző életszakaszokban változásokon megy át, s ezek a változások nem a boldogtalanságot, hanem ellenkezőleg: az időskori elégedettséget hozzák. Mindannyian örökké fiatalok szeretnénk maradni. Milyen jó lenne! De az öregedés elkerülhetetlen. Sokan felteszik a kérdést: milyen jövőképük van azoknak az embereknek, akik öregotthonban élnek? A válasz egyértelmű: nem az élet szomorú végpontja! Hiszen mindent megteszünk azért, hogy életvidámságot, derűt lopjunk a lelkükbe. Az öregedés elfogadása optimizmussal, a szomorúság elutasításával jár. Ezzel bátorítjuk öregjeinket. Ez a videoklip része annak a kampánynak, amelyet az unokák buzdítására indítottunk, s melynek címe: Ne feledd, telefonálj idős nagyszüleidnek! – fogalmazott Anca Florea, az intézmény vezetője.

 

Inkább a derűt válasszuk!

Az idősek ugyanabban a „szerelésben” jelentek meg, mint a filmkockákon, s közülük többen élőben is szerepet kaptak. Köztük T. Péter volt a főszereplő, aki szalmakalapban, csokornyakkendővel, sétabottal, de mosolyogva és meggyőződéssel mondta: inkább a boldog napokat válasszuk, mint a szomorúságot! M. Rozália pedig azt vallotta, megtanulta értékelni az életet, s örülni minden napnak. Hanc. V. állítja, gyakorta elfelejtjük értékelni a pillanatot, örülni a jelennek. 

A marosvásárhelyi otthonban jelenleg 76 idős személy él. Ahány ember, annyi élettörténet. A vezetőség, a személyzet megpróbál gondoskodó légkört teremteni, azonban az idősek által áhított szeretet és boldogság nem rajtuk kívül, hanem bennük kell megszülessen. 

S hogy sohase feledjük szeretni az időseinket, emlékeztetőül egy karórát kaptunk ajándékba, amelyen egy logó van:  Ne feledd: telefonálj nagyszüleidnek!