Íbiszfélék családja

Egyik alfaja, a tarvarjú (Geronticus eremita), a kőkorszak óta megőrizte „polgárjogát” Közép-Európában. Salzburgban és Grazban kisebb csoportok költöttek a várhegyen. Honos volt a Duna menti sziklákon is. A mondába illő madár azóta egész Európából rég eltűnt. Ma már csak Marokkóban és Algériában fészkel néhány helyen. Az Eufrátesz partján az élete a városban zajlik, de arra ügyel, hogy a fészke az ember által elérhetetlen legyen. Az ezres létszám 1964-re 65 párra zsugorodott. A vegyi rovarirtó szerek azóta még csökkentették az állományt. 

Nippon-íbisz (Nipponia nippon)

Hetven cm hosszú, vörös pofájú íbiszféle. Az Usszuri vidékén, Koreában, Japánban és Észak-Kína mocsaras vidékein él. Az elmúlt évtizedekben a mocsarakból sokat lecsapoltak mezőgazdasági célra, ennek következtében az ilyen madarak száma jelentősen lecsökkent. 

Skarlátbatla (Eudocimus ruber)

Dél-Amerika trópusi övezetében él. A színe élénkpiros, és csak 48 cm hosszú. Sajátságos módon az állatkertben tartott skarlátbatla pompás tollszínezete évről évre halványodik. Emiatt a látogatók csak ritkán láthatják teljes szépségében. 

Egyiptomi íbisz (Threskiornis aethiopica)

Valamikor századokon át Egyiptomban ezt a madarat istenként tisztelték. A Hold istenének, Thothnak volt a szent madara, illetőleg az ő megtestesítőjének vélték. A képzőművészetben Thothot vagy mint íbiszt, vagy mint íbiszfejű embert ábrázolták. Később a görögök Hermésszel azonosították. Székhelye Hermopolis volt, itt az egyiptomiak egész temetőket rendeztek be az íbisznek. Már 50 éve múlt, hogy Sakkarában feltárták Imhotep király sírját, akiről megállapították, hogy 4700 évvel korábban élt. A sírban íbiszmúmiák ezreit találták. Az egyiptomi íbisz társasan él Afrika füves pusztáin, a Szaharától délre, Arábiában, kis testű állatokat keres, azok fontos táplálékai. Nagy, fekete csőrét egészen bemeríti az iszapba. A hossza 70 cm, a színezete hófehér, a vállán néhány finom, foszlott, acélosibolya-fényű toll díszlik. Csüdje és csupasz feje fekete. 

Rózsás kanalasgém (Ajaia ajaja)

Hossza 85 cm, a tollazata rózsásan árnyalt. A szárnyhajlaton és a farcsíkon ez a szín szép kárminpirosra erősödik. Sokkal színdúsabb, mint a Közép-Európában ismert kanalasgém. A farka narancsszínű-barna, csüdjei rőtesek, csőre zöldes, fekete és sárgás tarka. A feje sápadtzöld, mely a párzási időben aranyosbarnává válik. Kereszteződni szokott az egyiptomi íbisszel. 

 

Összeállította: Márton Béla