Húsz év után

Az európai integráció valamennyi korábbi kísérletnél eredményesebbnek ígérkezett a modernizációs megkésettség pótlására.

Az európai integráció valamennyi korábbi kísérletnél eredményesebbnek ígérkezett a modernizációs megkésettség pótlására, mind a szükséges többletforrások mozgósítása, mind az eredmények gyors elérése tekintetében. Pozitív normákból nincs hiány, éppen az éretlen demokráciával és a szuverenitás homályos emlékeivel érkező új tagállamok döbbentették rá a modellgazdákat arra, hogy nem elég a formális kötelesség vállalása.

Az európai földrész okos egyesítésére az integrációs keret tűnik alkalmasnak: az uniós foglalat egyszerre kínál gazdasági hasznot és politikai békét a sokféle nemzet és kultúra számára. Ez a könyv a húszéves visszatekintés ürügyén és alkalmából az integráció fogalomkörét, indítékait és hatásait járja körül, magyar szempontokat követve. Elemzi az európai egyesülési folyamat modernizációs összefüggéseit, vizsgálja anyagi hasznát és erkölcsi-politikai hozadékát. Bemutatja, milyen következményekkel járt az Európai Unió egészére nézve a keleti irányú „nagy” bővítés, rávilágít a kétszintű uniós kormányzás előnyeire és hiányosságaira, végül érinti az európai integráció nemzetpolitikai hatásait és feltételeit is – olvasható a Bernády Házban szombaton meglepően kisszámú érdeklődő jelenlétében bemutatott kötet hátlapján.

A házigazda Borbély László miniszter és Tófalvi Zoltán történész beszélgetett a szerzővel, Balázs Péter volt magyar külügyminiszterrel a könyvről, az európai integráció előnyeiről és buktatóiról, arról, hogy a tagállamok elvárásait az élet fölülírta, az új tagállamok a csatlakozással kialakult új valóságot nem tudták tartalommal megtölteni, belesüllyedtek a mindennapos belpolitikai csatározásokba. Húsz év elteltével kezdik kitapogatni az integráció biztosította mozgásteret.

Szóba került, hogy a rendszerváltást követően Magyarország volt az európai integráció élharcosa, ezt a politikai, morális, szellemi előnyét elveszítette, s a rendszerváltás máig sem zárult le. Balázs Péter szerint politikai szempontból a romlás, amiben Magyarország van, 2006-ban indult el az öszödi beszéddel, ezt tetézte a 2008-as világgazdasági válság, ma meg újra lejtőn csúsznak lefelé, mert kormányzás helyett hatalmi harc folyik.

A román-magyar kapcsolatokat a magyar politikus prioritásnak tekinti, mint ahogy külügyminisztersége idején is a szomszédságpolitikát tette első helyre. Ha nem gondozzuk naponta a román-magyar kapcsolatokat, az súlyos következményekkel járhat – vonta le a következtetést a szerző.

Tudatosul-e a magyar külpolitikában, hogy a szomszédsági politikán túl, a kisebbségben élő magyarság számára nagyon fontos, hogy milyen a híre, tekintélye Magyarországnak a világban olyan körülmények között, amikor a kisebbségi kérdések sem elméletben, sem a gyakorlatban vagy intézményrendszerben nem tartoznak az Európai Unió erősségei közé? – hangzott el egyebek között a kérdés, amely a határon túli kisebbségben élő magyaroknak azt az aggodalmát fejezte ki, hogy az Európai Unió és Magyarország között kialakult feszültség károsan befolyásolhatja a határon túli magyarság helyzetét.

Balázs Péter szerint Magyarország soha nem felejtheti el, hogy anyaország is, és tekintélye, fejlődése visszasugárzik mindazokra, akik identitásban magyarságukat őrzik. Erre kellene odafigyelnie a hatalomnak „saját kis játékai közben”.