Húsvéti zsongás

Akár virágvasárnap előtti tavaszi zsongásnak is nevezhetném azt a hangulatos, kedves, igazán gyermekközpontú rendezvényt, amelynek az elmúlt hét végén a várbeli Történelmi Múzeum adott otthont. A marosvásárhelyi RMDSZ Nőszervezete úgy gondolta, hogy nem árt a ráhangolódás a nagy ünnepre, hiszen számos szokás fűződik hozzá, jó, ha a gyerekeket időben avatják be a készülődésbe. Több iskolából, köztük az Unireából, a művészetiből, az Európából jelentkeztek osztályok, sokan, annyira sokan, hogy még a szervezőket is meglepte az egymást követő gyereksereg. 

Szabad az én locsolómnak piros tojást adni!

Be sem kellett lépni az épületbe, máris két „nyuszi” énekre tanította a gyermekeket: „Elvesztettem nyulacskámat, szidott anyám érte, annak, aki megtalálja, tojást adok érte! Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni, szabad az én locsolómnak piros tojást adni!” Ugye felismerték? Az elvesztettem zsebkendőmet húsvétira átírt változatáról van szó. A gyermekek körben állva énekelték. Egyesek már piros írott tojást szorongattak, fényképeződtek, vigyáztak, hogy a remekmű sérülést ne szenvedjen. S mivel a tojás törékeny, egy-kettő le is pottyant, s melléje a gyermek könnye, hiszen ő épen szerette volna hazavinni az alkotást. 

Kelemen Vera, az Unitárcoop Alapítványtól a tojásírás művészetét próbálta elsajátíttatni a gyermekekkel. Százötven tojást főztek, írtak, pöttyöztek meg és aztán egy másik asztalnál pirosra festették. Persze, a kabátra, nadrágra vigyázni kellett, mert egy óvatlan löttyintés, s a piros festék foltját csak ollóval lehet kioperálni! Nem beszélve az íróka viaszáról! Aminek fölöttébb „örül” majd a szülő. Na de ilyen balesetekre vigyáztak, inkább a tojásfestés élvezetére fókuszáltak a gyermekek. 

Szóval, munka folyt a múzeumban. 

Húsvéti dísztárgyak, kézművestárgyak

Közben a szomszédos termekben kézművesvásárt szerveztek, itt inkább húsvéthoz kötődő termékeket állítottak ki. Egy asztalnál mézeskalácsot lehetett formázni, sütni, írni, egy harmadiknál a Talentum rajzműhelyében rajzoltak a gyermekek. A csuhézás „tudományát” Jánosi Mária tanárnő oktatta a gyermekeknek. 

Késztermékeket is kiállítottak: írásos, keresztszemes kézimunkákat, horgolásokat, hímzéseket, kézi készítésű szappanokat, nemezelt munkákat. Az Unitárcoop Alapítványtól ott láttuk Antal Ildikót, aztán továbblépve Demeter Irén és Dobridán Annamária kerámiatárgyait csodálhattuk meg. Újrahasznosított anyagokból készült kosarakat Horváth Katalin állított ki. Megcsodálhattuk Kiss Katalin ékszereit, Pethő Jolánka gyöngyeit vagy Angela Laurenţiu horgolt, nemezelt, festett ékszereit, dísztárgyait. Különlegesen szép gyöngyöket, karkötőket és fülbevalókat állított ki Szabó Edit. Horgolt tojástartókat, kosarakat is láttunk. Az Ikebana virágüzlet csodálatos húsvéti kreációit hozta el a vásárra, volt miből válogatni. 

A szervezők arra kérték a marosvásárhelyieket, hogy támogassák a rendezvényt, mivel az összegyűjtött adományokból súlyos daganatos beteg kezelési költségeihez járul hozzá a nőszervezet. 

Koreck Mária a szervezők nevében mondta el, nem számítottak ilyen nagy érdeklődésre, ilyen sok gyermekcsoportra, akiket hagyománytisztelő és a szokásokat átörökíteni óhajtó tanítónők kísértek el.

A gyerekek arcára rá volt írva: kellett ez a húsvéti zsongás!