Jelképek gyűrűjében élünk. Láthatatlan erők üzennek általuk, hogy figyelmeztessenek: mennyire fontos és mennyire parányi elemei vagyunk a nagy EGÉSZNEK, amiről önző önteltségünkben egyre gyakrabban megfeledkezünk.
Jelképek gyűrűjében élünk. Láthatatlan erők üzennek általuk, hogy figyelmeztessenek: mennyire fontos és mennyire parányi elemei vagyunk a nagy EGÉSZNEK, amiről önző önteltségünkben egyre gyakrabban megfeledkezünk. Ahogy a jelképek üzenete is belevész a világ eseményeit és szennyét a nyakunkba zúdító technika harsány jelenlétébe. S az egymás sarkát taposó napok forgatagában alig vesszük észre a tulipánok vérvörös hegyű kardját, s a barackfák pompás rózsaszín virágernyőjét, amely a téli didergésből ébredő csupasz ágak fölé borul. Milyen erők csalogatják elő a földi nedvek pajkos kedvéből kibomló tavaszünnepet, ezt a zsongó-zsibongó fényre ébredést, amelyet erejét vesztve ostromol az elmúlás évszakának jeges tekintete?
Az újjászületés tavaszi díszletében kapunk lehetőséget arra, hogy átéljük a kiszolgáltatottság olyan mértékét, amikor a „lélek képessé válik arra, hogy Krisztus kezére adja önmagát”. Ha kinyitjuk belső ablakainkat, átélhetjük, hogyan árulják el, fogják el, csúfolják ki, köpik le, kínozzák meg, ítélik halálra, feszítik keresztre azt, aki másokon segített, betegeket gyógyított, s a szeretet erejét hirdette. És elgondolkozhatunk azon, hogy kibírjuk-e az általa megtett utat, amely a miénk is, vagy összeroppanunk a vállunkon hordozott teher súlya alatt? A húsvéti ünnepkörben megidézett hajdani események hatására megszületik-e, feltámad-e a jobbik énünk, amely békességet sugároz, és bátorítani tud másokat is, azzal a hajdani biztatással, hogy „ne féljetek”, mert van valaki, aki minden körülmények között velünk marad, és elkísér földi létünk fonalának szakadtáig?
Vagy csak megfestjük, adjuk és elfogadjuk a tojást, jóllakunk a báránysültből, locsolunk és meglocsolnak, és közben már nem is emlékezünk, hogy mit jelképez, mire kellene ösztönözzön a tojás, a bárány, a víz… és a húsvét, amelyben benne van a tragédia, és a tragédiából megszülető reménység, hogy legyőzze a legkönyörtelenebb erőt, a halált. Ezért lehet az öröm, az örök újjászületés, a csoda ünnepe ez a tavaszi nagy passiójáték, amelynek részesei vagyunk, még akkor is, ha elfelejtjük megfejteni az üzenetét hordozó jelképeket.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
