Nincs uborkaszezon a közéletben, gőzerővel zajlanak az elnöki szék elfoglalásáért ősszel esedékes hadjárat előkészületei.
Nincs uborkaszezon a közéletben, gőzerővel zajlanak az elnöki szék elfoglalásáért ősszel esedékes hadjárat előkészületei. Jobbról csapatösszevonás, balról az eddig is evidens jelölt támogatásának formális megerősítése. A hatalomvadászok hamarosan egymásnak esnek, mert a harc tétje hatalmas. A választónak azonban ezúttal sem szántak egyebet, mint az áldozati bárány szerepét.
Nem kissé cinikus helyzet a jobb térfélen, hogy azok, akik épp két éve bőszen ütlegelték egymást öv alatt és felett, ma közös zászló alatt sorakoznak, feledve minden korábbi sérelmet. Végül is évtizedes gyakorlatuk van házon belüli szövetkezésből és árulásból, ismerik már a portékát. Talán a múltbeli tapasztalatok diktáltak annyi elővigyázatosságot, hogy egyelőre csak választásilag olvadnak össze, mert mindenkinek világos, hogy az őszi hadjárat után válik el, érdemes-e egy pártba tömörülni. Ez ugyanis olyan, a mifelénk honos közéleti szereplők számára igen kínos feladatokkal is járna, mint politikai program készítése, amiben el kéne magyarázni érthetően az adófizetőnek, hogy merre gondolnák a sorsa szekerét kormányozni. E tekintetben viszont a tonnányi nyomdafestéket igénylő nyilatkozat közepette is teljes a csend a jobboldalon.
A túloldalon a vezér eldurrantott néhány csúnya poént a jobboldali összeborulás főszereplőiről, de alighanem ez is csak a baráti televíziók kamerái által kiváltott nyilatkozatkényszer megnyilvánulása volt, mert az ellenzéki oldalon a kihívást jelenthető erő egyelőre nem látszik.
Akkora az ötletválság a választási csatára készülő közéleti szférában, hogy az első számú közellenség még mindig a leköszönni készülő elnök. Azt eddig is láthattuk, hogy a kormányoldalon minden kudarcért a jó öreg tengerészt szidják immár két esztendeje, de hogy a jobboldali választási szövetségnek a felmérések szerint leginkább esélyes jelöltjétől se teljen többre érdemben a játékos elnöktől való elhatárolódásnál, az már egyenesen nevetséges. Egy felkészült, felelős államférfi szerepére készülő ellenzéki jelöltnek pont a távozni készülő elnök dobott fel csak az utóbbi hetekben néhány olyan kampánylabdát, amikkel fájdalmas találatokat lehetett volna bevinni a kormányoldalnak.
Élhetünk a gyanúval, hogy tulajdonképpen visszatért az egypártrendszer negyedszázaddal a rendszerváltást követően. Adva van a Nagy Húsosfazék Párt, és ennek a különböző tagozatait látjuk egymással torzsalkodni az időnkénti választásokkor megszerezhető hatalom felett. A felelős kormányzás, az adófizetők sorsa sokadlagos szempont a regáti politika boszorkánykonyháiban. Így csak annyi marad nekünk, hogy a rosszak közül a legkisebb mellett próbáljuk letenni majd a voksunkat.
