A román törvényhozás a tekergő ingyenélők és nacionalista honfik inkubátora.
A román törvényhozás a tekergő ingyenélők és nacionalista honfik inkubátora. Olyan magyarfaló elődök, mint VC Tudor és a kivégzett diktátor udvari költőjeként megdicsőült Adrian Păunescu fröcskölték mérgezett gondolataikat nemcsak a tisztelt ház pulpitusáról, hanem a média minden csatornáján. Az uniós és euroatlanti csatlakozás euforikus leple alatt sunyítva lapítottak, és mi balgák elhittük: élhetővé vált e táj számunkra. Tévedtünk. Az egykori bárdok szellemei itt kísértenek. Nacionalista retorikájukkal és magyarellenes törvénykezdeményezéseikkel próbálnak politikai tőkét kovácsolni kisstílű közszereplésükhöz. A pávatollas Hadrian kultuszából ihletődő Maros megyei harmadrangú szenátor ugyanis választókörzetében a dobogó utolsó helyét szerezte meg, mégis a felsőházba katapultálta a balkáni választási szisztéma, mentelmi jogával visszaélve minapi interpellációjában hamis állításokkal feketítette be egy marosvásárhelyi peremközség tanügyi közösségét. E harci tette nem előzmények nélküli. Hadjáratot folytatott a magyar egyházak vagyonának és Maros-völgyi grófi erdőknek a visszaszolgáltatása ellen. De az alsóházi bársonyszékkoptatók közt is vannak elvtársai. A hét elején a képviselőház jogi bizottsága Bogdan Diaconu azon ultranaci törvénytervezetét utasította el, amelyben június 4-ét a magyar elnyomás elleni harc és Trianon napjává nyilvánították volna. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy az alkotmánymódosítás óta eltelt évtizedben sem sikerült elfogadtatni a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, amely garanciákat nyújtana az identitás megőrzéséhez és ápolásához. Az etnikai alapú diszkrimináció bizonyítéka az is, hogy Székelyföldön akadályba ütközik nemcsak a székely zászló kitűzése, de még a községháza vagy a régió földrajzi elnevezésének használata is. Egyebek mellett ezeket tartalmazza az Európa Tanács Kisebbségvédelmi keretegyezménye betartásáról szóló RMDSZ-árnyékjelentés. A dokumentum felsorolja az elszenvedett jogsérelmeket, melyeket közösségünk elszenvedett a 2010–2013-as időszakban, kezdve az anyanyelvhasználat korlátozásától, a román nyelv tanításának diszkriminatív jellegétől, az ingatlan-visszaszolgáltatások akadályoztatásán át a felerősödő gyűlöletbeszédig. A dokumentum megállapítja, hogy továbbra sincs magyar nyelvű, állami finanszírozású, önálló felsőfokú intézmény. Mi, újságírók is számos alkalommal írtunk és írni fogunk közösségünk jogsérelmeiről, még akkor is, ha a fent említett Paşcan-féle szenátorok erővel próbálják betapasztani a szánkat.