Holokauszt-túlélőket tüntettek ki

Több mint 70 évvel a szörnyű esemény után sem lehet igazán megmagyarázni azt, ami a második világháború alatt történt. Történészek, pszichológusok, antropológusok, más tudományágban kutatók tanulmányozták a fajgyűlölet kialakulását, népirtásba torkollásának okát, a diabolikus rendszert, ami lehetővé tette, hogy néhány év alatt mintegy 6 millió zsidót irtsanak ki, de amikor bárki túlélőkkel találkozik vagy beszélget, valahogy minden elmélet felborul. Nincs magyarázat. 

 

Tegnap a marosvásárhelyi Tükörteremben ünnepélyes keretek között három – közülük ketten voltak jelen – holokauszt-túlélőt államelnöki rendelettel Hűség Lovagkereszttel jutalmaztak. 

Felolvasták Klaus-Werner Johannis államelnök 2015. évi 64. számú rendeletét, amellyel a holokauszt-túlélőknek adományozta a kitüntetést. (Sz.m.: A kitüntetettek különböző okok miatt nem tudtak Bukarestbe menni a kitüntetés átvételéért.) Majd sorban átadták a kitüntetéseket Asztalos Erzsébetnek, Mármor Mártának (helyette lánya, Inke vette át) és Tusa Etelkának. 

Dr. Lucian Goga prefektus elmondta tudomása szerint 1944-ben a mintegy 7700 marosvásárhelyi zsidó közül 6000-et deportáltak, köztük volt 348 gyerek is, a zsidó iskola (a mai Európa gimnázium) tanulói. A kormány képviselőjeként kötelességének tartja, hogy megemlékezzenek az áldozatokról – mondta, majd egyperces néma csenddel adóztak az elhunytak emlékének. Dub László, a marosvásárhelyi zsidó közösség elnöke megköszönte az államelnöknek, hogy kitüntetésben részesítette a túlélőket, a prefektusnak, hogy igazi ünnepi alkalmat teremtett arra, hogy azok, akik nem tudtak eljutni Bukarestbe, megfelelő elismerésben és tiszteletben részesüljenek. Ezeknek a mozzanatoknak szimbolikus jelentőségük van – fejtette ki az elnök –, aki nem tudott eltekinteni a világpolitika mai helyzetétől. Utalt a párizsi eseményekre és az ezt követő szimbolikus együttérzésre, többek között arra, hogy az oslói zsinagógát körbevették azok, akik elítélték a terrorista támadást. Kiemelte: ez is intő jel lehet, és a kormányoknak továbbra is meg kell tenniük mindent, hogy a faj- és vallási gyűlölet miatt ne történjen atrocitás, hiszen van már a történelemben erre példa. 

A következő felszólaló Radu Bălaş újságíró volt, aki 12 évvel ezelőtt egy átfogó tanulmánykötetet jelentetett meg 370 napi terror címmel a Maros megyei holokausztról. Elmondta, kutatásai alatt megtudta, hogy 1944-ben 8600 zsidó élt Marosvásárhelyen, akiknek a nagy részét hat hét alatt deportálták. „Azt mondják sokan, hogy horthysták deportálták a zsidókat. Ez úgy igaz, hogy a magyar hadsereg csak egy eszköz volt a németek kezében, ugyanis a Horthy-rezsim nagyon sokat késleltette a „végleges megoldás” alkalmazását, ellentétben az Antones-cuéval. Az akkori Románia területén ugyanis már 1940-ben megkezdték a deportálást, és 1945-ig gyakorlatilag megtisztították Romániát a zsidóktól. A hitleri Németország 1944. március 19-én a Margaretta-hadművelettel megszállta Magyarországot. Három napon belül már Marosvásárhelyen is átvették a hatalmat. A város élére Schröder SS-őrnagy került, aki alárendeltjévé tette az akkori prefektust és a polgármestert. Először a zsidó ügyvédeknek, újságíróknak, közalkalmazottaknak tiltották meg, hogy dolgozzanak, majd elkobozták ingóságaikat,  aztán vagyonuktól is megfosztották őket, mindössze 3000 pengőt tarthattak meg. Május 3-án gettósították őket a volt téglagyár udvarán (ma a Dimitrie Cantemir Egyetem campusa), ahonnan két-három hét alatt Auschwitzba és Birkenauba szállították őket. Soknak az életéről vagy haláláról maga Mengele doktor döntött. Nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Szászrégen mellett is volt egy gettó. Ide a város környéki és a székelyföldi zsidókat hozták, majd őket is Auschwitz felé irányították. Radu Balas a könyvében írt megrázó történettel zárta gondolatait. Grün László elmesélte neki, hogy 15 évesen 30 kilóra fogyott és ilyen állapotban kellett síneket cipeljenek, éhesen, ruhátlanul – mondta, majd hozzátette, ehhez képest az élet 

„nehézségeiről” panaszkodni semmiség.

A felszólalók sorát dr. Dorin Florea zárta, aki megköszönte a néhai és a jelenlegi zsidóságnak, hogy hozzájárult Marosvásárhely kulturális örökségéhez. Nem véletlenül áll Romániában egyedül Marosvásárhelyen holokauszt-emlékmű – mondta, majd a márciusi eseményekre utalva kifejtette, az interkulturalitás, a sokszínűség kell jellemezze ezentúl is a várost. Ennek ellenére sokan még mindig konfliktusövezetnek tekintik, és szítják az etnikai ellentéteket. A hatóságoknak, a civil társadalomnak kell határozottan fellépnie az ilyen jellegű megnyilvánulások ellen, hiszen, ha a második világháborút megelőzően vagy az alatt is erős lett volna a civil társadalom, nem jutottak volna el a népirtásig – mondta többek között Marosvásárhely polgármestere. 

Miután átvette a kitüntetést, Tusa Etelka azzal köszönte meg: reméli, ilyen többé nem fordul elő a történelemben. Lapunknak utólag kifejtette: 

„arra gondolok, ha többször említést teszünk a holokausztról, akkor nem fog többször előfordulni, habár nincs semmi biztosíték erre, mert ma elég példát látunk arról, hogy az egész világ néha meg van bolondulva.”