Itthon is beindította a Brexit a fennforgók fantáziáját.
Itthon is beindította a Brexit a fennforgók fantáziáját. Legalábbis a briteknek az unióból való, egyre ködösebbnek tűnő kiszállása is szóba került az ország frissen vitára bocsátott középtávú gazdasági stratégiája és az egy nappal korábban megszellőztetett országprojekt kapcsán. Holott ez a két dokumentum akkor is fontos lenne, ha éppen nem volna terítéken a szigetországiak angolos távozása az európai klubból. De eddig nem sokat hallottunk róluk, és az utóbbi évek történéseit elnézve ez nem véletlen. Az országprojekt bejelentésekor elhangzott elnöki kijelentéssel, miszerint a rendszerváltás után az európai integráció volt a cél, a megvalósulása óta viszont nem volt olyan eszme, amelyik egységbe kovácsolta volna az országot, egyetlen baj van. Hogy igaz, akár az ország uniós szereplését, akár a határokon belül történő dolgokat nézzük. Mert az adófizető nem azt látja, hogy az uniós csatlakozás elhozta volna azt az életszínvonalbeli előrelépéssel járó fejlődést, amit a belépés előtt megígértek neki, hanem azt, hogy fogyasztási lehetőségek szempontjából idejött a nyugati világ, csak az elfogadható megélhetéshez szükséges bért nehéz megkeresni, mert a tisztességes vállalkozókról hét bőrt nyúznak le, a komoly befektetők pedig messze elkerülnek, mert sem tisztességes infrastruktúra, sem komolyan képzett munkaerő nincs. Előbbihez kellett volna politikai konszenzussal elfogadott, és komolyan is vett országprojekt, már jóval korábban, utóbbihoz meg versenyképes oktatási rendszer.
Rég rossz, ha lassan egy évtizeddel az unióba való belépés után ébredünk rá, hogy el kéne dönteni, mihez is akarunk itt kezdeni. De ha legalább ennyi idő után megkerül az iránytű, az is jó lenne valamire, a jobb később, mint soha elve alapján, bár az elvesztegetett időért, az elszaladt lehetőségekért senkit nem tudunk felelősségre vonni azok közül, akik a vezetésünkre vállalkoztak. Ott a gond, hogy ezúttal is nehéz komolyan venni őket, inkább arra gondolhatunk, hogy a brit kilépés kapcsán feltámadt bennük a szereplésvágy. Kellemes csalódás lenne, ha az európai projekt mostani nehézségei adnák azt a józanító pofont a regáti politikumnak, amelytől kidolgozna egy valódi országprojektet, amihez több választási cikluson át is képes tartani magát az épp hatalmon levő része, és ennek a részét képezné – mert úgy lenne rendjén – egy komoly gazdaságfejlesztési stratégia is. Ez gyorsan kiderül, mert egy ilyen ötletet kampánytémává zülleszteni sem nehéz, és arra mindjárt itt is lesz a lehetőség.
