Hódítanak a hódok

Több fát döntöttek le a rágcsálók

Az utóbbi időben feltűnt, hogy Marosvásárhelyen a Maros partján több fát ledöntöttek a hódok. A szakértők szerint a jelenség nem új keletű, hiszen környékünkön már mintegy öt éve megjelentek ezek a rágcsálók, most azonban igencsak elszaporodtak. Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hódot (castor fiber) valamikor a XIX. század derekán majdnem teljesen kiirtották Európában. Fajvédelmi szempontból kezdték meg a visszatelepítést Romániában is. Az állat szigorú védelem alatt áll, így nem lehet vadászni. 

Kihalástól megmentett, szigorúan védett faj 

Hegyeli Zsolt, a marosvásárhelyi környezetvédelmi egyesület, a Milvus Csoport biológusa lapunknak elmondta: a hódot Európában az 1800-as évek közepén szinte teljesen kiirtották. Szőrméjéért, húsáért és főleg mirigyváladékáért (castoreum) kifogták csapdákkal, vadászták. A mirigyét az illatszergyártásban használták fel. Ezenkívül a vízi élőhelyek lerombolása és a vízszennyezés is megtizedelte az állatot. Észak-Európából indult a fajvédelmi program, és ennek köszönhetően fokozatosan visszatelepítették a hódot a különböző folyókba, ahol korábban természetes élőhelye volt. Romániába a brassói erdészeti kutatóintézet munkatársai 1998 és 2001 között az Oltba és a Feketeügybe telepítettek először hódokat, a Marosba 2003-ban került Németországból 22 eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód az Arad megyei Ópálos és Lippa környékére, ahonnan elszaporodtak és felhúzódtak a folyókon. 2010-ben a brassói intézet egy szakkönyvet is kiadott arról, hogy hova miért, milyen körülmények között és feltételekkel telepítettek hódokat. Ettől függetlenül ma Erdély nagy részében minden jelentős folyóvizében (Olt, Maros, Szamos, Körösök, Küküllők) megtalálható ez a nagy rágcsáló. Marosvásárhely környékén mintegy öt évvel ezelőtt észlelték a jelenlétét a Maros csendesebb partszakaszain. Bár néha farkasok, medvék és környékünkön a juhászkutyák prédául ejtenek hódokat, nincs természetes ellenségük, s mivel Európában szigorúan védett faj, Romániában nem vadászható. Azt tudni kell, hogy az emberekre nem jelentenek veszélyt, inkább elmenekülnek váraikba, vagy alámerülnek, ha „ellenséget” látnak közeledni. Nemcsak Marosvásárhely belterületén, hanem Kolozsváron a Kis-Szamoson, a város területén is jelen vannak, tolerálják az ember jelenlétét. 

A fakérget – különös csemegéjük a fűzfa – ősszel és télen rágcsálják, ugyanis ez a téli táplálékpótlójuk, a 8 cm-nél vékonyabb ágakból, gallyakból építik váraikat. Sok esetben azért döntik ki a fákat, hogy ezekhez a számukra értékes „építőanyagokhoz” hozzáférjenek. Az esetek mintegy 60%-ában építkezésre használják a megdézsmált fát. Nyáron lágyszárú növényekkel táplálkoznak,  így, amennyiben felépítették váraikat, és a környéken kialakítottak néhány gátat, kevésbé ártanak a fáknak. 

Mivel Európában – elsősorban Natura 2000-es védett területekre telepítették vissza – nem vadászhatók, több országban annyira elszaporodtak, hogy időszakosan, bizonyos feltételekkel (sz.m.: akár nálunk a medve esetében) adnak kilövési engedélyt, illetve lehet kérni a kártékony egyedek (gyümölcsfákat irtottak ki, vagy gátaikkal elárasztottak területeket) áttelepítését. Ha szigorú törvényekkel biztosítani lehetne, hogy nem élnek vissza a vadászok ezzel a lehetőséggel, akkor nálunk is módosíthatnák a vadászati törvényt, hogy ún. intervenciós kvóták szerint lehessen újra vadászni a hódot – mondta a biológus, aki a jelenlegi helyzetben a legjobb védekezést a fák törzsének a beburkolásában látja dróthálóval vagy akár homokkal kevert ragasztóval. Más országokban villanypásztort használnak bizonyos partszakaszokon. Magyarországon és a szomszéd országokban szintén jelentős kárt okoztak, ott használják ezeket az óvintézkedéseket, amelyeket át lehetne venni. 

Országosan kell megoldást találni 

Az ügyben felkerestük a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökséget, ahol Cristina Pui megbízott ügyvezető igazgató elmondta: a hód valóban védett faj, és természetes viselkedésének megfelelően rágcsálja meg a fákat. Bár tudomása van arról, hogy Marosvásárhely területén (a Kárpátok sétány környékén) tavaly is  kidöntöttek fákat az állatok, sem az előző évben, sem az idén nem nyújtott be emiatt senki hivatalos panaszt. Védelemként az ügynökség vezetője is a fatörzsek beburkolását ajánlotta. Az is felmerült, hogy amennyiben a vízparton hagynának több bokrot, akkor a hód könnyebben hozzáférne az építőanyaghoz, és azt is ajánlotta, hogy az általuk kidöntött fákat a helyszínen kell hagyni, másképp a következőt is ledöntik a hódok. Áthelyezésük félmegoldás, hiszen az állat az új helyszínen is várat épít magának, így ott is megtámadja a fákat. 

Tekintettel arra, hogy ez országos ügy – hiszen más megyékben is jeleztek károkat –, egy, a környezetvédelmi ügynökség, természetvédelmi területek ügynöksége, vízügyi hatóság, a brassói erdészeti kutatóintézet és a helyhatóság képviselőiből álló vegyes bizottság kellene hosszú távú megoldást találjon – mondta az ügynökség vezetője, hozzátéve, hogy helyi szinten napirenden tartják az ügyet. 

A legjobb hidrotechnikai mérnökök

Mivel a kirágott fák a Maros-parton, a Maros Vízügyi Hatóság területén találhatók, arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen óvintézkedést hoztak a tulajdonosok. Fokt Călin sajtószóvivő elmondta, a hódok a világ legjobb hidrotechnikai mérnökei, hiszen sokszor valóságos remekműveket építenek a folyópartokon, és ehhez ágakat, sárt, fakérget és sok más természetes anyagot használnak. Testük méretéhez viszonyítva nagy méretű fákat is képesek ledönteni, hogy hozzájussanak az építőanyaghoz. A várak mellett természetes gátakat is építenek azért, hogy sekélyesítsék a partot, az így kialakított „tavacskákba” gyűlnek a halak, majd létrejön az aljnövényzet, amellyel táplálkoznak, ugyanis a hódok szigorúan növényevők. A gátakat is „mérnöki” pontossággal készítik, ugyanis a folyóparton, az ezek közelében levő fák törzsét úgy rágják el (többnyire párosan dolgoznak), hogy a folyómederre merőlegesen dőljenek le. Utána a kövekre eső törzset nagyon pontosan kisebb ágakkal befonják, ahol kell, sárral betapasztják. A sekély vízben megtelepszik a sás és a nád, ami kedvenc táplálékuk. Váraikat pedig kényelmes óvóhelynek képezik ki. Szőrmével bélelt fekhelyeket készítenek, falakat építenek, magasabb helyeken pedig kis odúkat, ahol megszárítgatják bundájukat, és csodálatra méltó járatokat is kialakítanak, ahol veszély idején pillanatok alatt eltűnnek. Jelenleg az Arad megyébe betelepített hódok úgy elszaporodtak, hogy a Maros gyűjtőmedencéjének minden folyójában megtalálhatók. Megyénkben a Maroson a régi gát alatt és felett, ezenkívül az oláhkocsárdi patakban, a Kis-Küküllőben, a Korond-, a Nádas- és a Domáld-patakokban is észleltek hódokat. A Maros Vízügyi Igazgatóság (sz.m.: székhelye a régi gát mellett van) szakemberei 2023-ban dróthálóval fonták be a fák törzsét, viszont (amint a mellékelt felvételeken is látható) nem sok eredménnyel, hiszen ezek alatt, mellett is kirágták a fák kérgét a hódok. Talán sűrűbb szemű hálóval vagy a biológus által említett homokos-ragasztós keverékkel lehetne megóvni a fákat. A legnagyobb gond az, hogy a nagy rágcsálók betelepítésük óta az évek során nagyon elszaporodtak, és más folyó menti területeket is birtokba vettek. Mivel egyelőre szigorúan védettek, csak jogszabály-módosítással lehet valamennyire kordában tartani létszámukat – nyilatkozta lapunknak a vízügyi hatóság szóvivője.