Hivatás és mindennapi létforma

2014-ben indult útjára a köztelevízióban Magyarország első klasszikus komolyzenei tehetségkutató műsora, a Virtuózok. Az idei évad műsoraiban két székelyföldi fiatalt is felfedezhettünk nemrég. Mindkettejüknek az elődöntőig tartott az útjuk.  A csíkszeredai Fazakas Tamás énekes mellett a 18 éves nyárádkarácsonyi Pethő Rebeka fuvolával bűvölte el a nézőket. A marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum zene szakos tanulóját kérdeztük nem mindennapi próbálkozásáról, tapasztalatairól és terveiről. 

 

– Mióta játszol hangszeren, és miért éppen ezt a hangszert választottad? A családban van-e még zenész vagy énekes, aki a zene, hangszerjáték felé irányított?

– A családom támogatásával 2010-ben döntöttem el, hogy zenét szeretnék tanulni. A bátyám már zenetanonc volt az iskolában, így engem is vonzott ez az életforma, habár felmenőim között nem volt hivatásos zenész. Édesanyám rengeteget énekelt nekem kiskoromban, és sokat szólt otthon a zene, így azt mondhatom, hogy zeneszerető nevelést kaptam. Otthon furulyázni tanultam, és hasonló hangszert szerettem volna, így esett a választásom végül a fuvolára.

– Miért jelentkeztél a Virtuózok vetélkedőre? Személyes indíttatás volt, vagy biztattak rá?

– A Virtuózokba már tavaly is jelentkeztem, de akkor csak az előválogatóig jutottam el, ám ebben az évben sikerült tovább is lépnem. Teljesen személyes döntés volt, viszont sokan segítettek és támogattak, mint pl. Molnár Csaba, aki a székelyföldi gyerekeknek mesterkurzusokat szervezett, valamint Kovács Lóránt fuvolaművész, tanár, aki ezen alkalmakkor foglalkozott velem, és természetesen az iskolai szaktanárom, Geréd Jolán, aki mindenben támogat, és pályám kezdete óta nap mint nap dolgozik a felkészítésemen.

– Mivel jelentkeztél az idei válogatóra?

– A televíziós válogató előtt volt még két meghallgatás, az első online zajlott, hanganyag beküldésével, a következő pedig egy budapesti zeneiskolában, szakmai zsűri előtt. Itt és a televíziós válogatón Carl Reinecke D-dúr fuvolakoncertjének második tételét játszottam, ami egy romantikus, lassú, lírai zenemű, és nagyon közel áll hozzám, igazi szépség!

– Mennyi időd volt felkészülni a kísérő zenekarral? És miért épp ezzel a darabbal léptél fel?

– Batta András zenetörténésztől, zsűritagtól  a produkcióm miatt megkaptam a továbbjutást érő jelképes kis hegedűt, ami sosem felejthető öröm marad számomra, így részt vehettem az elődöntőben, ahol már csak kilenc versenyző állt színpadra a tinik kategóriájában. Ebben a fordulóban a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében F. Devienne fuvolakoncertjét játszottam el, ami az alapértelemben vett klasszikus korszakot képviseli. Csodás volt a zenekarral a próba, mivel mindig felemelő dolog profi muzsikusokkal játszani, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon lehetőségem lesz majd ilyen élmény megélésére.

– Milyen érzés volt a színpadon, zsűri előtt játszani?

– A felvétel az MTVA stúdiójában készült, ami picit mássá tette a színpadi hangulatot. Több tucat kamera, fények, bemondók – mindez kissé szokatlan volt számomra, de nem változtatta meg a zenéhez való hozzáállásomat. A zsűri nagyon kedves volt, örültem, hogy mindkét produkciómat pozitívan méltatták.

– Milyennek érezted az előadásodat? Remélted, hogy továbbjutsz a döntőbe?

– Természetesen szerettem volna továbbjutni ezen a fordulón, és reméltem is, mint a többi hat kieső, mivel csak három továbbjutó hely volt, de azután egy percig sem voltam letörve, elégedett voltam, hiszen sok tapasztalot szereztem, és csodálatos embereket ismerhettem meg, ami igazán fontos számomra.

– Hogyan fogadtad az eredményhirdetést?

– Az eredményhirdetés a nap végén volt, mindenki fáradt, de egyben kíváncsi is volt az eredményre. Örültem a tobábbjutóknak, hiszen megérdemelték, és továbbra is jó muzsikát hallhatunk a műsorban.

– Milyen tapasztalatokkal tértél haza?

– Hasznosnak érzem és jó döntésnek, hogy részt vettem a Virtuózokban. Sokan megismertek, a televízió által egy ország közönségének zenélhettem. Mindig megvolt bennem a bemutatkozási vágy és az, hogy örömet szerzzek ezzel a  hallgatóknak, hiszen ez a lényege az előadó-művészetnek.

– Milyen további terveid vannak?

– Jelenleg a 11. osztályt végzem. Szeretném kihasználni a nyarat mind pihenésre, mind tanulásra. Sok mesterkurzusra iratkoztam be, zenélni szeretnék mindenfelé, valamint gitáros bátyámmal, Csabával utcazeneturnét szervezünk, végigmuzsikáljuk Erdély bizonyos részeit.

– És mik a távlati terveid?

– Távlati terveim között szerepel az érettségi sikeres letétele, valamint felvételizni egy jó zenei egyetemre, ahol gyarapíthatom zeneszeretetem és tudásom. Vonz a zenetanulás külföldön, idővel szeretnék mint zenekari tag, mint kamarazenész és szólista is színpadon lenni.

– Ma hogyan telnek a napjaid?

– Licisként szokványosan telnek, habár nagyon nehéz egyeztetni a zenei életemmel, mert mindkettő rengeteg időt és energiát követel, de természetesen az első a zene! Nyilvánvaló, hogy tanáraim is támogatnak, elismernek, de elvárják a helytállást a többi tantárgyból is, ami szerintem helyénvaló. Legutóbb május 13-án a Marosvásárhelyi Zenei Napok keretén belül koncertem volt a Filharmóniával, azóta kamarezene-fellépések és kisebb iskolai koncertek is voltak. Augusztusban Csíkszeredában a Csíki Kamarazenekar közreműködésével lesz egy nagyobb koncertem, addig pedig mesterkurzusokon játszhatom közönség előtt itthon és Magyarországon is. Végezetül köszönöm mindenkinek, aki hallgatott, támogatott és hozzájárult ahhoz, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek, ami egyben a hivatásom is és kitölti a mindennapjaim. Ilyen a családom, szaktanáraim és barátaim.

– Sok sikert kívánunk!