Hivatali válaszfal

A Marosvásárhely területén fakivágásokat engedélyező bizottság civil tagjával, Szakács László ökológussal, a helyi tanács keretében működő szakbizottságnak a város zöldövezetei megőrzése érdekében tett lépésekről, a tiltakozások hatékonyságáról, a bizottság munkájáról beszélgettünk.

Amint a szakember kifejtette, legtöbb kárt a megyeszékhely fáiban az utóbbi tizenöt évben végzett drasztikus metszésekkel okoztak az önkormányzat alárendeltségében működő melegházak és zöldövezetek igazgatóságának, illetve más, megbízott cégek alkalmazottai.

– Miért válik városszerte egyre több fa göcsörtös, girbe-gurba törzsűvé az utóbbi években?

– Az egyre szaporodó leromlott fát a lombkoronák rendszeresen megismételt csonkításával érték el, az eltávolított ágak mentén ugyanis a fatörzsbe szivárgó csapadék könnyedén beindította a korhadást és a sejtburjánzást („rákos” daganat). Húsz év is kevés volna ahhoz, hogy az eddigi rongálásokat helyrehozzák. Azok is, amelyeknek törzse nem korhad még, beteg fák látványát nyújthatják, melyeknek az új, úgynevezett vízhajtásai a túlélésükért való küzdelemben több méter magasságban, az oldalrészeken is megjelennek, jobban zavarva a kilátást vagy a közlekedést, mint a nyesés előtti pompás lombkorona.

– Esetenként a vezetékekre hivatkozva nyesik le teljesen a fák lombkoronáját…

– Megszokottá vált arra hivatkozva csonkolni az egészséges fák koronáját, hogy a faágak a vezetékeket érintik, pedig más technikai megoldást is lehetne keresni, amellyel elkerülhető lenne a jelenlegi nagyméretű fairtás. A vezetékeket érintő ágak eltávolítása – s idővel a koronának a vezetékek fölé való vezetése, vagy nyugati mintára a vezetékeknek az úttest fölé való áthelyezése révén elkerülhetnék a jelenleg is alkalmazott, drasztikus beavatkozásokat. Nem beszélve arról, hogy a kábeleket az előírások szerint föld alá kellene helyezni… A facsonkolások eredménye a rákövetkező években mutatkozik meg…, s az illetékesek akkor már jogosan kérhetik a kivágásukat. Ezelőtt két évvel a polgármesteri hivatal alkalmazottainak bemutattuk a fanyesés szakszerű lépéseit, közösen végzett, ún. mintametszés keretében, amellyel úgy gyéríthetők a koronák, főleg lakótelepek sokat vitatott fáinál, hogy azzal nem okoznak kárt az élő fának. Akkor úgy tűnt, elfogadták a módszert, utólag azonban azzal érveltek, hogy időigényes, ezért maradtak a szakszerűtlen, sebtében elvégzett csonkítások gyakorlatánál. Pedig a lombkorona megfelelő kezelésével hosszú távon megtérül a rá fordított idő, ugyanis a szakszerűen elvégzett beavatkozást ötévente, vagy annál is ritkábban kell csak megismételni, míg a jelenlegi, összevissza nyeséssel azt érik el, hogy még hosszabb, ugyanakkor gyenge, könnyen letörhető ágak keletkeznek, s a következő évben kezdhetik elölről, miközben a fa ökológiai értéke, életminőség-javító, -befolyásoló szerepe a töredékére csökken, biológiai egyensúlya felborul. Bár szakemberek kellene irányítsák a fametszést, gyakran nem tartják be sem a vegetációs időszakot, sem a munkálatok sorrendjét, a megfelelő alkalmazását, drasztikusan és fölöslegesen levágva nagy mennyiségú lombozatot, esetenként otthagyva az eltávolításra érdemes részeket, illetve lábon hagyva teljesen kiszáradt példányokat. Felnőtt, idős(ebb) fákon teljesen helytelenül csemetékre jellemző alakítómetszéseket végeznek, akár „kettévágva” a fát, vagy ifjító metszésnek nevezett koronacsökkentő munkálatokat hajtanak végre többször is az évek során, noha szakmai szempontok szerint ezeknél a fáknál a kevés beavatkozást igénylő (száraz, beteg ágak eltávolítása stb.) fenntartó metszést kellene csak alkalmazni. Esetenként, a nagyon rossz állapotú idős példányoknál (szakirodalom szerint a fa életében egyszer) lehet drasztikusabb ifjító metszést alkalmazni... Sokszor a vágások nem sorolhatók semmiféle szakmai kategóriába, valamint a vágásfelületeket sem kezelik le, „nyitott kapukat” hagyva a kórokozóknak, hozzájárulva a fa későbbi leromlásához.

– Városrendezési szempontból milyen előírások vannak a zöldövezetek mennyiségét illetően?

– 2010-ig az önkormányzat 9–13 négyzetméter/fő zöldövezettel számolt, azt követően az egészségügyi világszervezet és az európai uniós javaslatok nyomán, valamint hazai törvények értelmében a statisztikai adatok megnőttek, 20–22 négyzetméter/fő zöldövezet lett a megyeszékhelyen, annak ellenére, hogy a fakivágások intenzívebbé váltak. Feltételezhetőleg a magánszemélyek tulajdonában lévő kerthelyiségek bevonásával emelték a statisztikai adatokat. De most felmerül a kérdés, tényleg megvan-e az akkor számított terület, ugyanis szinte rendszerré vált a valóban problémát jelentő autók parkolását a zöldövezet rovására megoldani. S hiába zöld a parkolókövek között a fű, azt nem lehet már zöldövezetnek számítani.

Becslésem szerint a valóságban az utóbbi tizenöt év alatt a megyeszékhely faállományának (főként utcai sorfák, lakónegyedek fái) ökológiai értéke közel felére csökkent.

– Hány köbméter faanyagot termelhettek ki az elmúlt években?

– Egyes civil környezetvédők szerint 1000–1.500 fát vágtak ki az utóbbi másfél évtizedben, de ennek a többszöröse is lehet, ugyanis nincs nyilvántartás, senki sem számolta a meglévő vagy eltűnő fákat. Ez faanyagban több száz köbmétert jelent…

 

Nyolc éve zöldövezeti nyilvántartó nélkül

 

– Miként alkalmazzák Marosvásárhelyen a törvény által szabályozott zöldövezeti nyilvántartást?

– A 2007. évi 24-es számú zöldövezetekre vonatkozó törvény értelmében, s az azt alátámasztó, 2008-ban megjelent technikai normákat előíró rendelet óta kötelező a zöldövezeti regiszter, ennek elkészítésére mindmáig nem került sor, annak ellenére, hogy ezért 2011-ben a hivatalt százezer lejre bírságolta a környezetvédelmi őrség, és azóta is rendszeresen bírságolhatná. Budapesten közel hatszázezer fával számolnak (A növényzet szerepe a környezetvédelemben, dr. Radó Dezső, 2001), más európai világvárosokban is százezres nagyságrenddel. Ezért időszerű lenne Marosvásárhelyen is összeszámolni a fákat, s érthetetlen ennek elodázása, ugyanakkor kérdés, hogy kinek milyen érdeke van abban, hogy ez a nyilvántartás ne készüljön el. Természetesen a nyilvántartott fákkal és zöld felületekkel már nem lehetne annyira mostohán bánni, mert azokkal el kellene számolni. 

– Mi történik a kivágott faanyaggal?

– Jó kérdés, jó lenne tudni rá a választ. Az önkormányzat elöljárói szerint a virágkertészetbe és állatkertbe szállítják tüzelőanyag gyanánt, de ennek dokumentumokkal alátámasztott bizonyítéka is kellene legyen. 

– Hány fát vágtak ki az utcák korszerűsítése során?

– A fakivágásokat engedélyező szakbizottsági ülésen Claudiu Maior, akkori alpolgármester kezeskedett afelől, hogy csupán huszonkét fa kivágására kerül sor, ebből több mint hatvan lett, amit a környezetvédelmi felügyelőség a szakbizottság rábólintása után jóváhagyott. A valóságban azonban ennél jóval több eshetett áldozatul (például a megyei kórházig felújított útszakaszon).

– Milyen a fakivágásokat engedélyező szakbizottság összetétele?

– A szakbizottságnak tizenegy tagja van, hat a helyi tanács képviselője, egy személy a környezetvédelmi felügyelőség részéről, hárman a polgármesteri hivatal részéről vesznek részt az üléseken, de közülük csak kettőnek van szavazati joga, a harmadik személy amolyan kísérőféle, és két civil szakember.

– Mennyire és ki támogatja a környezetvédelmi szakemberek véleményét az üléseken?

– A szakbizottságban sokszor senki sem támogatja reálisan a civileket, mindig vannak érvek, hogy bele kell egyezni, s a szavazást ne kössük a megbeszélések, ígéretek betartásához, annak ellenére, hogy épp a bizottság kellene kiálljon a szakszerűség mellett, hisz a környezetvédelmi ügynökséghez végső engedélyezésre (véle-ményezésre) a fák kivágási kérelme már a szakbizottság ajánlásával jut el. Számtalanszor kellett volna részletesen elemezni egy-egy zöldövezeti beavatkozást, de ezt nem sikerült elérni. Ilyen volt a Moldova utcai élősövény elköltöztetése. Hiába kértem az egész, esetleges zöldövezetet érintő egységes terv bemutatását, csak a sövény felszámolását szavaztatták meg, s ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy a fákat nem bántják. Utólag, nagy zöldfelület elfoglalása, beépítése után, a munkálatok során gyökérsérült vagy „a bennebb hozott” közlekedésre veszélyesnek minősített 12 darab évtizedes fát vágattak ki… S ez csak csepp a tengerben.

 

A szakbizottságra hárított felelősség

 

– Van-e gyakorlati haszna egy hasonló szakbizottságnak? Az eddigi tapasztalat szerint ugyanis a lakosság érdekeit kevésbé tartják szem előtt, ugyanakkor szemrebbenés nélkül támogatják a térkövezett gyalogutak, a betonrengeteg-tervezők vágyálmainak valóra váltását. 

– Ha nem változtatnak, kertészmérnök kollegámmal, Szilágyi Zoltánnal egyetemben nem látjuk sok értelmét a szakbizottság jelenlegi szerepének, mely felelősség-hárítóként szolgál az önkormányzat elöljárói számára. Két éve vagyunk újra a szakbizottság civil tagja, ez idő alatt mondhatni egyetlen közös sikert könyvelhettünk el, éspedig a kövesdombi taxi-várakozó és a zöldsziget kompromisszumos megoldását. Mára a fairtások többnyire ellenőrizhetetlenné váltak, a szakbizottság rábólint valamire, a gyakorlatban azonban nagyon nehéz terepen követni az esetleg időközben felgyülemlett munkálatok kivitelezését. Ha netalán a szakbizottság nem szavaz meg egyértelműen egy favágást, a soron következő ülésen újra előterjeszthetik, és végül lassan megszavaztatják azt, amit elterveztek. 

S a bizottság elé került fák többnyire megnyomorított, vagy sérült példányok (pl. munkálatokkal megsértett gyökerű, az évek során „agyonmetszett”, csenevész koronájú, korhadó ágú fák), amelyeket szakmailag „védelmezni” meglehetősen nehéz, pedig sok esetben érdemesebb lenne akár egy leromlott, de helyrehozható nagy példány kikezelése, mint kérdéses sorsú kis csemeték ültetése. 

Tehát, amíg elfogadjuk, hogy nem megfelelő metszésekkel, s különféle, el nem számoltatott beavatkozásokkal „futószalagon gyártsák” a „leromlott” fákat, addig nem sok értelme van szakmai alapokon dönteni a kivágásukról. Idő kérdése csak, hogy mindenik „vágásérett” legyen.

– A zöldövezet következetes rongálásáért senki sem vonható felelősségre?

– A 2010. évi 83-as sz. helyi tanácsi határozat értelmében, aki metszéssel vagy a gyökérzet megsértésével tönkretesz egy fát, megbírságolható. Egy négyzetméter zöldövezet elpusztítása tízezer lejre büntethető. Ennek ellenére sorozatban gyártják a kivágni való fákat, mivel koronájuktól megfosztott egészséges fák válnak értéktelenné, munkálatok során elvágott gyökerű fák száradnak ki… Érdekes módon a Kárpátok sétányi játszótér szomszédságában hosszú ideje ingadozó, elszáradt fenyő, valamint több más száraz fa kivágására mindmáig nem került sor, annak ellenére, hogy több ízben is felhívtam a figyelmet a veszélyre.