Híres erdélyi magyarok
2015-04-29 14:05:48
- Kuti Márta
Áprilisi évfordulók, 2015
Áprilisi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Péterfi Károly (Sóvárad, 1790. ápr. 17 – Marosvásárhely, 1873. jan. 23.): ref. pap, tanár, filozófus, a MTA l. tagja (1834). Tanulmányait Marosvásárhelyt és Bécsben végezte. 1815-től 1817-ig marosvásárhelyi pap, 1818-tól a marosvásárhelyi ref. kollégium tanára, 1836-tól Tordoson, 1850-től Déván, 1855-től Marosvásárhelyt pap. 1867-ben nyugdíjba ment. A magyar nyelvű esztétikai irodalom úttörője. – F. m. Az igaz filozófus kharaktere… (Debrecen, 1820); Filozófusok és filozófia históriája (Marosvásárhely, 1838); Alapfilozófia (Nagyenyed, 1841); Gyermekeim kegyeletes emlékeztetése néhai édes anyjok: Böszörményi Máriára (Marosvásárhely, 1871); A vizsgálódó filozófiának systémája. Harmadik rész: Ízléstudománya vagy esztétika (kiadta Kristóf György, Kolozsvár, 1940).
Boros György (Tordátfalva, 1855. ápr. 19 – Kolozsvár, 1941 jan. 25): unitárius püspök. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt, majd 1877-től 1879-ig Londonban végezte. Hazatérte után rövidesen Kolozsváron unit. teológiai ak.-i tanár. Beutazta É-Amerika nagy részét. 1928-38-ban püspök. Titkára, majd ügyvezető alelnöke a Dávid Ferenc Egyletnek. Brassai Sámuellel szerk. a Fiatalság barátja c. folyóiratot; 1924-ig szerk.-je volt az Unitárius Közlöny c. egyházi lapnak. Egyháztörténeti és hittani tanulmányai a Keresztény Magvető c. folyóiratban jelentek meg. – F. m. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927); Új teológia és unitárizmus (Kolozsvár, 1937).
Thorma János (Kiskunhalas, 1870. ápr. 24 – Nagybánya, 1937. dec. 5.): festő. A Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Ak.-n folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (MNG), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű m. történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történt bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múz.-ba. 1899-ben Spanyolo.-ban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múz.-ban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október elseje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert. Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőisk. tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború után a művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múz. őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképét őrzi az MNG.
Bartók György (Málnás, 1845. ápr. 28 – Kolozsvár, 1907. dec. 19.): ref. püspök, egyházi író. Nagyenyeden végezte a teológiát, 1874-ben a tübingeni egy.-en bölcsészdoktori címet nyert. Hazatérve Kolozsvárt püspöki titkár, az egy.-en filozófiai magántanár; 1876-ban Nagyenyeden lelkész, ugyanott a teológiai ak.-n h. tanár. 1893-ban Szászváros lelkésze, 1899-ben az erdélyi ref. egyházkerület püspöke lett, s mint ilyen, 1900-ban a kolozsvári egyház lelkésze. Szerk. az Egyházi Iskolai Szemlét (1876–1883). Tanulmányai és cikkei az egyházi lapokban és folyóiratokban jelentek meg. – F. m. Bodola Sámuel élete (Nagy papok életrajza c. könyvben, Bp., 1877); Az erkölcsi élet legfőbb kérdései (Tájékozás az újabb teológia körében c. könyvben, Bp., 1880); Theológiai tudomány és lelkipásztori képzés (Bp., 1907); Összegyűjtött művei (III., Kolozsvár, 1910-12).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
