Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

 

Teleki Domokos, gróf (Marosvásárhely, 1810. ápr. 1 – Kolozsvár, 1876. máj. 1.): politikus, publicista, az MTA tagja (l. 1836, ig. 1855, t. 1861). 1829–30-ban tisztviselő a marosvásárhelyi kir. ítélotáblánál. Majd a pesti egy.-en jogot hallgatott. Itt került kapcsolatba Széchenyi Istvánnal, és mint a reformtörekvések híve, bekapcsolódott az erdélyi és mo.-i politikai küzdelmekbe. Cikkeit az 1840-es években a Pesti Hírlap és az Erdélyi Híradó közölte. 1848–49-ben egyrészt betegsége, másrészt a forradalom ellenzése miatt visszavonult a közélettől; az abszolutizmus idején a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár kéziratos anyagát rendezte. 1861-ben főrendiházi tag, 1865–75-ben ogy-i képviselő. Pályája elején verseket, később cikkeket, emlékbeszédeket és történelmi tanulmányokat írt. F. m. A Hóra-támadás története (Pest, 1865); A székely határőrség története (Bp. 1877). 

Gergely Sámuel (Lukafalva, 1845. ápr. 2 – Hosszúfalu, 1935. márc. 28.): történész. ~ Lajos testvéröccse. Marosvásárhelyen teológiát tanult. 1868-ban lelkészi vizsgát tett. 1871-ben a marburgi egy.-et látogatta, majd a bp.-i és a kolozsvári egy.-en bölcsészhallgató. 1879-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. Ezután tíz évig nevelő volt a gróf Teleki családnál. 1884-ben tanítványát Párizsba kísérte, ahol két évig a Sorbonne-on és a Collège de France-ban történeti és irodalmi tanulmányokat folytatott. Külföldi útjáról visszatérve 1889-ben a kolozsvári egyetemen az európai történelem magántanára, 1896-tól c. ny. rk. tanára, 1931-től a Teleki család birtokainak főszámvevője lett. I. Rákóczi György és Thököly francia kapcsolatával foglalkozott. Az MTA megbízásából sajtó alá rendezte Teleki Mihály leveleit és iratait (Bp., 1905–1926). F. m. XIV. Lajos és a spanyol örökösödés kérdése a pyrenei békétől az aacheni békéig 1659–1668 (Kolozsvár, 1879); Alvinczi Péter okmánytára (III., Pettkó Bélával Bp., 1887). 

Teleki Ferenc, gróf (Beszterce, 1785. ápr. 4 – Paszmos, 1831. dec. 16.): költő, matematikus, az MTA t. tagja (1831). Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte 1799–1804 közt, majd Kolozsvárott jogot hallgatott (1805). Matematikában Sípos Pál tanítványa. 1808-ban Göttingenben folytatott matematikai tanulmányokat, 1812-ben az addigi nehézkes szögmérő készülékek helyett egy kézben tartható szögmérőt talált fel. Készülékét a bécsi Voigtländer cég gyártotta. Döbrentei Gábor buzdítására verseket is írt, melyek 1816-tól kezdve hazai folyóiratokban jelentek meg. Verseinek gyűjteményét kívánságára, halála után Döbrentei rendezte sajtó alá. – M. Die Spigelscheibe, ein neues catoptrisches Instrument…Wien, 1817); Gróf Teleki Ferenc versei s néhány levéltöredék (Buda, 1834). 

Olasz Erzsi (Marosvásárhely, 1915. ápr. 3 – Eger, 1969. dec. 12.): színésznő. Kolozsvárott színészképzőt végzett, 1937-ben lépett színpadra; játszott Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Nagyváradon. Utána Kassára szerződött, 1949-től Győrött, Szegeden, Békéscsabán lépett fel. 1966-tól haláláig a miskolci Nemzeti Színház tagja.  F. sz. Elmira (Molière: Tartuffe); Millerné (Schiller: Ármány és szerelem); Fruzsina (Molière: A fösvény); Hanna Kennedy (Schiller: Stuart Mária).

 (Folytatjuk)