Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-12-04 15:30:37
Decemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
RUZITSKA GYÖRGY (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző és pedagógus. Atyja ~ Vencel, bécsi udvari muzsikus. 1810-ben került Erdélybe. Nagyfalun báró Bánffy Jánosnál volt zenetanító, majd 1819-ben Kolozsvárra költözött, ahol zenetanításból élt. Rövid ideig a kolozsvári Nemzeti Színháznál volt karmester, Erkel Ferenccel is ismeretséget kötött. 1835–37 között az Új Muzsikai Társaság igazgatója volt, 1837-ben az ő irányelvei szerint szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek ezután haláláig igazgatója és tanára volt. 1859-ben kezdte meg írni Önéletrajzát (Lakatos István kiadásában: Egy erdélyi muzsikus vallomásai, Erdélyi Ritkaságok, 3. sz, 1940). – F. művei: Magyar nyitány (1820 körül); Alonso (opera, 1826 – 27); Requiem (1829); Talpra magyar (énekkarzenekar, 1848); Te Deum (1850); d-moll szimfónia; továbbá gordonkaművek (köztük: Introduttion et Variations sur un theme hongrois); zongoraművek, vonósnégyesek, vonósötösök stb. Zenepedagógiai munkák (ének-, zongora-, hegedűiskola, összhangzattan).
FEHÉR DEZSŐ (Disznósd, 1869. dec. 2 – Nagyvárad, 1935. febr. 22.): író, újságíró. Bp.-en tanítóképzőt végzett, közben 1987-ben a Bolond Istók segédszerkesztője. Rövid ideig tanított Nagyváradon, 1891-ben Darázs, 1892-ben Bagoly címmel élclapot szerkesztett, 1895–98 között a Nagyvárad c. lap, 1898-tól a Nagyváradi Napló felelős szerkesztője, többször főszerkesztője. 1919-ben Magyar Szó címmel indított lapot. Része volt a nagyváradi Szigligeti Társaság és a Vidéki Hírlapírók Szövetségének megalapításában. Ady barátja, gyűjteményt állított össze Ady újságcikkeiből (Ha hív az acélhegyű ördög, Nagyvárad, 1927). – F. művei: A félmilliós ternó (vígjáték, Bp., 1889); Kaleidoszkóp (Nagyvárad, 1894).
KURKÓ GYÁRFÁS (Csíkszent-domokos, 1909. dec. 2 – Brassó, 1983. máj. 21.): közíró. Alapító tagja volt az Országos Magyar Párt ellenzékéből 1934-ben létrehozott Magyar Dolgozók Szövetségének. Részt vett a Vásárhelyi Találkozón (1937). A második bécsi döntés után kiutasították Mo.-ról. 1943-ban bebörtönözték, mivel megtagadta a katonai szolgálatot. A háború után megalapította a Magyar Népi Szövetséget, amelynek elnöki tisztét 1947-ig látta el. Az egypártrendszer kialakulásának idején félreállították a politikai életből. 1949-ben letartóztatták és bebörtönözték. 1964-ben szabadult. Ezután a román írószövetség nyugdíjasaként visszavonultan élt. Publicisztikai írásait a kolozsvári Világosság, a Falvak Népe, az Utunk, valamint a brassói Népi Egység közölte. Az utóbbinak egy ideig főszerkesztője volt. – F. művei: Nehéz kenyér (visszaemlékezések, Bukarest, 1949); Kurkó Gyárfás emlékére (szemelvények cikkeiből és a róla szóló írásokból, összeáll. Lipcsey Ildikó, Budapest, 1987).
KOZMA TIBOR (Szabadka, 1909. dec. 3 – Kolozsvár, 1981. jan. 19.): ref. lelkész, teológiai tanár. Teológiát Kolozsvárt 1927-1931-ben és Bázelben 1937-ben tanult. Segédlelkész volt Zilahon (1931-33), majd cegei, árpástói (1934-44), szilágypatini (1945-46) lelkipásztori szolgálatai után Zilahon vallástanár 1947-50-ben, 1951-1958 között prímhegedűs a kolozsvári Állami Magyar Operában, majd 1959-től 1962-ig Kolozsvár-kerekdombi lelkész, 1963-1966 között a Kolozsvári Ref. Egyházkerületnél teológiai értekezleti felügyelő, 1966-1976 között a Protestáns Teológiai Intézetben a gyakorlati teológiai tanszéken tanár. 1976. okt. 1-jén nyugdíjazták. Számos cikke, tanulmánya jelent meg, főként Az Út és a Református Szemle hasábjain. A gyülekezeti istentisztelet elvi alapvonalai című 500 oldalas munkája kéziratban maradt. – F. művei: Téma és Textus a prédikációban (Kolozsvár, 1940); Az „imago Dei” problémája és a prédikált Ige (Kolozsvár, 1942).
JÓZAN MIKLÓS (Torda, 1869. dec. 6 – Tordatúr, 1946. jan. 7.): unitárius püspök, egyházi író. Kolozsvárott végezte a teológiát, utána az oxfordi egyetemen bölcsészetet és filológiát hallgatott. 1896-ban Torockón, 1899-ben Bp.-en unitárius lelkész. 1920-ban püspöki vikáriussá választották. 1922-ben megalapította és hosszú időn át szerkesztette az Unitárius Értesítőt. Az erdélyi unitárius egyházak közügyi igazgatója volt. 1927-ben a felsőház tagja lett. 1941–46-ban unitárius püspök Kolozsvár székhellyel. Írt költeményeket, foglalkozott zeneszerzéssel és műfordítással is.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.