Híres erdélyi magyarok
2014-10-30 14:25:42
- Kuti Márta
Októberi évfordulók, 2014
Októberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Nagysándor József (Nagyvárad, 1804. okt. 17 – Arad, 1849. okt. 6.): honvéd tábornok, aradi vértanú. 1823-tól a császári hadseregben teljesített szolgálatot; 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba, 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állott; őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Csapatával Torontál vármegyében eredményesen harcolt a császári csapatok ellen, okt.-dec.-ben sikeresen akadályozta meg az aradi és temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. Okt. 31-én alezredessé nevezték ki. 1849 jan.-jában Kiss Ernő altábornagy oldalán vett részt Pancsova megtámadásában. Utóbb ezredesi rangban Damjanich Duna-Tisza közi III. hadtestében az egyik lovasdandár parancsnokaként kitűnt a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és a váci csatákban. Ekkor tábornokká lépett elő. Görgey táborában az I. hadtest parancsnokaként részt vett Buda ostromában, serege az elsők között nyomult be az ostromlott várba. Részt vett az ószőnyi csatákban mint utóvéd. A tokaji átkelés után a dél felé vonuló sereg oldalát fedezte, ekkor ütközött meg Debrecen mellett a hatszoros túlerőben levő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Nagyváradon ismét csatlakozott Görgeyhez; aug. 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlickkel készült megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta. Tisztjeivel Lugosnál Bemhez akart csatlakozni, amikor megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció. Így Görgeyt követte Világosra. Nem tartozott a Görgeyt támogató főtisztek közé, már Buda ostroma után felhívta Kossuth figyelmét Görgey szemmel tartására. Világos után az aradi várban a császári vészbíróság kötél általi halálra ítélte. 1849. okt. 6-án tizenhármuk közül ötödiknek végezték ki.
Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. okt. 17 – Kolozsvár, 1981. jún. 11.): zenetanár, zeneszerző. Zenei pályafutását a kolozsvári zenekonzervatóriumban kezdte Kouba Paula hegedűnövendékeként, majd zeneszerzés szakot végzett ugyancsak Kolozsvárott Martia Negrea osztályán. Alapító tagja volt a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek (1946), ahol szolfézs-zeneelméletet, a zeneoktatás módszertanát és zenei akusztikát tanított Kodály Zoltán módszere szerint. 1950-től a kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskola tanára, majd négy esztendőn át az elméleti kar dékánja volt. Zeneszerzői munkásságában is Kodály és Bartók példamutatását követte nagyobb műveitől a hegedűre és gordonkára komponált kettős versenyműig. Éveken át karvezetője volt a Herbák János Üzemek munkásdalárdájának. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes számos népdalfeldolgozását vitte színre. Munkásságában kiemelkedő helyet foglal el fuvolára és vonósokra írt négyese, Négy szerelmi dala, valamint Majtényi Erik, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Dsida Jenő, Mihai Eminescu verseire írt dalai. F. művei: Erdélyi szvit; Hegedűverseny; Per prospera ad libertatem (szimfónia); Simfonia koncertante.
Deáki Filep Sámuel (Kolozsvár, 1784. okt. 25 – Kolozsvár, 1855. okt. 22.): költő, fordító, irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1831). Az erdélyi gubernium és kancellária tisztviselője volt. Sok regényt, verset, kb. 200 színművet, operaszöveget fordított le angolból, franciából, németből. Hátrahagyott verseit életrajzával Jakab E. adta ki a Figyelőben (1878).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
