2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Októberi évfordulók, 2014

Októberi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Hervay Gizella (Makó, 1934. okt. 14 – Bp., 1982. júl. 2.) költő. Szilágyi Domokos felesége. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végezte tanulmányait (1956), 1956–57-ben a Napsugár, 1957–59-ig az Ifjúmunkás szerkesztője, 1959-61-ben Bukarestben tanított. 1964-1966 között a Művelődés belső munkatársa. 1968-1971 között ismét az Ifjúmunkás szerkesztője. 1963-ban jelent meg Virág a végtelenben c. verseskötete, majd Reggeltől halálig (Bukarest, 1966), Tőmondatok (Bukarest, 1968), Űrlap (Bukarest, 1973) c. kötetei. Szándékosan prózai hangon, ugyanakkor asszonyi érzékenységgel vetett számot a fiatal értelmiség tapasztalataival, közöttük az emberi tragédiákkal is. Zuhanások (Bukarest, 1977) c. három hangra írott lírai oratóriumában tragédiákban is megőrzött bizalomról tanúskodott. 1976-ban áttelepült Bp.-re, a Móra Könyvkiadó szerkesztője volt. Az 1977-es bukaresti földrengésben elveszítette kisfiát, Kobakot. Bp.-en adta közre válogatott verseinek A mondat folytatása (1978) c. kötetét. Kettészelt madár (Bp., 1978), Száműzött szivárvány (Bp., 1980) és Lódenkabát Kelet-Európa szegén (Bp., 1983) c. köteteiben személyes gyászának adott hangot, s mindazokat elsiratta, akiket az embertelen erőszak elpusztított. Mint költő a modern líra merész képzettársításaitól tanult, poétikai forrása elsősorban mégis a népköltészet: a balladák, a ráolvasások, siratók archaikus formavilága. Gyermekversei Kobak könyve (Bukarest, 1966), Kobak második könyve (Bukarest, 1968) címmel jelentek meg. Román lírát fordított. Öngyilkossággal vetett véget életének.

Sipos Pál (Nagyenyed, 1759. okt. 16 – Szászváros, 1816. szept. 15.): ref. pap, tanár, matematikus, filozófiai író. 1775-től Nagyenyeden tanult. 1783-tól akadémiai rektor volt a szászvárosi ref. iskolában. 1787-től nevelő Szirákon gróf Teleki Józsefnél. 1791-től 1797-ig Odera-Frankfurtban, Göttingenben, Bécsben tanult. 1798-tól igazgató-tanár a szászvárosi ref. iskolában. 1805-től matematikatanár a sárospataki ref. kollégiumban. 1810-től haláláig ref. pap Tordoson. Hírnevét a berlini tudományos akadamémia által kiadott és aranyéremmel jutalmazott matematikai dolgozata alapozta meg. Az ellipszis kerületének meghatározására ma is kitűnő közelítő szerkesztési eljárása éppúgy elismerést érdemel, mint a körív tetszőleges arányban történő felosztására alkalmas, izométernek nevezett, csigavonal (kochleoid) élű vonalzója. Ő használta először Mo.-on szögmérésre a negyedkör tízes rendszerű törtrészeit, és trigonometrikus táblájának szerkezete egyetlen a maga nemében. A sárospataki ref. kollégiumnak 1810-ben kitűnő matematika tantervet készített. Mint filozófus Kant és Fichte követője. Az 1810-es években barátaival: gróf Gyulai Lajossal, Döbrentei Gáborral, Buczy Emillel egy tudós társaság létrehozásán is fáradozott. Szépirodalommal is foglalkozott, több alkalmi verse ismeretes. – F. művei: Beschreibung und Anwendung eines mathematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen (Sammlung deutscher Abhandlungen 1790–91, Berlin, 1796); Specimen novae tabulae trigonometricae… (Pozsony, 1807).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató