Híres erdélyi magyarok

• 2014-10-09 15:29:54

• Kuti Márta

Októberi évfordulók, 2014

Októberi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Fuss Mihály, Fusz (Nagyszeben, 1814. okt. 5 – Nagycsűr, 1883, ápr. 17.): flórakutató; tanár, lelkész. A bécsi protestáns teológián tanult. Hazatérve Nagycsűrben tanító, majd a nagyszebeni evangélikus gimnázium tanára, 1854-től conrectora volt. 1861-től Fenyőfalván, majd 1878-tól újból Nagycsűrben lelkész. Nagyszebenben kezdett botanikával foglalkozni. Szorgos gyűjtőmunkája ellenére csak néhány új fajt írt le. Haynald Lajos erdélyi püspök bízta meg Erdély flórájának megírásával. Egyik alapító tagja volt a nagyszebeni Siebenbürger Verein für Naturwissenschaftennek (Erdélyi Természettudományi Egyesület). Műve: Indices ad J. C. G. Baumgarten Enumerationem stirpium Transs. (Cibinii, 1846); Flora Transsylvaniae… (Nagyszeben, 1866).

Bethlen István, bethleni, gróf (Gernyeszeg, 1874. okt. 8 – Moszkva, 1946. okt. 5.): miniszterelnök. Az MTA tiszteletbeli tagja (1928-1945). A bp.-i egyetemen jogot, Magyaróváron mezőgazdasági akadémiát végzett. Felsőházi tag volt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott. 1901. június 27-én vette feleségül az író Bethlen Margit (1882–1970) grófnőt, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor. 1901-től 1903-ig szabadelvű párti, 1904-től 1913-ig függetlenségi párti, 1913-tól 1918-ig alkotmánypárti képviselő. A király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1919. febr.-ban kezdeményezésére alakult meg az ellenforradalmi Nemzeti Egyesülés Pártja. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, ahol a szegedi kormány képviselőjeként az ellenforradalmi komité egyik vezetője lett, 1920-ban tagja a magyar békedelegációnak. A Simonyi-Semadam-kormány lemondása után létrehozta az egységes kormányzópártot, de az új kormányt nem sikerült megalakítania. A Teleki-kormány bukása után, 1921. ápr. 14-én miniszterelnök lett. IV. Károly második puccskísérletének leverése után benyújtotta és a parlamenttel elfogadtatta a Habsburg-ház detronizációjáról szóló törvényjavaslatot (1921. nov.). Titkos politikai egyezséget kötött a szociáldemokrata párttal (1921. dec.), majd miután a Kisgazda Párt felszámolására irányuló több kísérlete sikertelen maradt, híveivel együtt belépett a pártba (1922. febr.), amelynek Nagyatádi Szabó István mellett egyik vezetője lett. E pártból és a hozzá csatlakozott konzervatív pártokból létrehozta a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Pártot (Egységes Párt), amely magva volt a későbbi kormánypártnak. 1922-ben rendeletileg szűkítette a választói jogot, s a városok kivételével visszaállította a nyílt szavazás rendszerét. Az ún. népszövetségi kölcsön megszerzésével és a súlyos adóemelésekkel elősegítette az ország gazdasági konszolidálódását, amit 1929-ig további nagy összegű külföldi kölcsönök felvételével tartott fenn, jelentős mértékben elősegítve ezzel az ország gazdasági függésének kialakítását. 1926-ban a személyét is érintő frankhamisítási botrány kül- és belföldi visszhangját kellett leküzdenie. 1927-ben barátsági és döntőbírósági szerződést kötött a Olaszországgal. 1931. aug. 24-én lemondott, de továbbra is jelentős szerepet játszott a kormányzó egyik tanácsadójaként 1935-ben, Gömbös Gyula miniszterelnökkel támadt ellentéte miatt kilépett az Egységes Pártból, és ellenzékbe vonult. Az 1939-i választások után Horthy a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1943-44-ben egyik vezetője az angolszászok felé orientálódó politikai áramlatnak. Szerepet játszott a különböző különbéke-kísérletekben. 1944 őszétől szovjet házi őrizetben volt, majd Moszkvába vitték. Ott halt meg egy rabkórházban. F. művei: A Mezőség és az erdélyi magyarság (Marosvásárhely, 1907); A magyar birtokpolitika feladatai Erdélyben (Bp., 1913); Beszédei és írásai (I-II, Bp., 1933); Angliai előadásai (Bp., 1933).

Sebess Dénes (Marosvásárhely, 1869. okt. 9 – Bp., 1963. márc. 25.): agrárpolitikai író. Jogi tanulmányainak befejezése után bírói pályára lépett. 1901-ben Marosvásárhely megválasztotta függetlenségi és 48-as párti programmal országgyűlési képviselőnek. 1909-ben a bp.-i ítélőtábla tanácselnöke, 1917-ben igazságügyi államtitkár. 1927-től 1935-ig felsőházi tag. Főként földbirtok-politikai tárgyú irodalmi tevékenységet fejtett ki konzervatív szellemben. F. művei: A székelység pusztulása (Marosvásárhely, 1902); Adatok a magyar agrárpolitikához a jobbágyság felszabadítása után (Bp., 1908); Földbirtokjogi törvényjavaslatok és azok indokolása (Bp., 1916); Az új agrárdemokráciák (Bp., 1925); Két Magyarország (Bp., 1931); Magyar agrárrevolúciók, 1902–1932 (Bp., 1933).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Kuti Márta