Híres erdélyi magyarok
2014-09-25 13:36:34
- Kuti Márta
Szeptemberi évfordulók, 2014
Szeptemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szept. 29 – Kisbacon, 1929. aug. 17.): újságíró, író. Bp.-en végezte a bölcsészetet. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársa. 1887-től 1892-ig országgyűlési képviselő, egy ideig szabadelvű párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerk.: Magyarság (1901-02); Magyar Világ (1902-03); Magyar Kritika (1897-99); Nemzeti iskola (1890-1905); Néptanítók lapja (1907-09). 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal együtt szerkeszti a Jó Pajtás esztétikai és erkölcsi nevelő értékű hazafias szellemű gyermeklapot. Ifjúsági könyvsorozata a Kis Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett. Az ifjúság számára meseátdolgozásokat (Ezeregyéjszaka, Grimm meséi), verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket írt. 1921-től Kisbaconban élt haláláig, szerkesztette a Cimbora című ifjúsági lapot. Mint meseíró a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet. Fia B. Marcell író. Művei felnőttek számára: Testamentum és hat levél (Bp., 1894); Falusi bohémek (Bp., 1899); Édes anyaföldem (regényes önéletrajz, Bp., 1920); Halljátok emberek (Politikai írások és irodalombírálatok, Bukarest, 1957); A harismadár (nov., karcolatok, elb., Bukarest, 1959). Gyermekeknek: Magyar mese- és mondavilág (I-V. Bp., 1896); Többsincs királyfi (mesejáték, Bp., 1900); Hazánk története (Bp., 1904).
Hegedűs Nándor (Nagyvárad, 1884. szept. 29 – Bp., 1969. nov. 19.): újságíró, lapszerkesztő, irodalomtörténész. Oklevelet a bp.-i egyetem bölcsészkarán szerzett. 1906-tól Nagyváradon újságíró, A Holnap alapítói közé tartozott. Kapcsolatban állt Ady Endrével, Juhász Gyulával. 1906–13-ban a Nagyváradi Napló, 1913–18-ban a Szabadság munkatársa, 1918-tól a lap főszerkesztője. 1928–1934 között a bukaresti parlament magyarpárti képviselője volt. Azoknak a táborába tartozott, akik bírálták az irredenta magyar külpolitikát. A harmincas évek végétől Bp.-en élt. Írásai 1931–40-ben rendszeresen megjelentek a Pesti Naplóban. 1949-ben rövid ideig a Világ c. lap, 1950–55-ben az MTI Külföldi Sajtó Osztályának a munkatársa. Mint újságíró, publicista és politikus főként a polgári Románia magyar nemzetiségű lakosságának sorskérdéseivel foglalkozott. Az utolsó évtizedekben főként Ady hagyatékával foglalkozott. F. m.: Amiről a város beszél (tárcák, Nagyvárad, 1913); Ady Endre Nagyváradon (Bp., 1956); Ady Endre nagyváradi napjai (Bp., 1957); Ady Endre elnyeri a főváros szépirodalmi díját (Bp., 1959).
Tofeus Mihály, Dobos (Székelyhíd, 1624. szept. 29 – Gyulafehérvár, 1684. okt. 23.): egyházi író, református püspök. Debrecenben, majd külföldön tanult, 1649-ben teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve előbb Nagyváradon, utóbb Sárospatakon tanár. 1653–54-ben Bodrogkeresztúron, 1656-ban Diószegen, 1658-tól Szatmáron lelkész. 1679-ben erdélyi református püspökké választották. F. m.: A Szent Soltárok Resolutioja (beszédgyűjtemény, Kolozsvár, 1683 ).
Gönczi Lajos (Székelyudvarhely, 1889. szept. 29 – Kolozsvár, 1986. ápr. 22.): református lelkész, teológiai tanár. A teológiát Kolozsvárt végezte, vele párhuzamosan az egyetem bölcsészettudományi karán is tanult, ahol 1913-ban doktorátust szerzett. 1911-ben Berlinben töltött egy évet. Hazatérve előbb Kolozsvárt püspöki titkár és segédlelkész, majd 1914-től Gyulafehérvárott, 1922-től Désen lelkész. 1920-ban teológiai magántanár Kolozsvárt, 1923-tól helyettes, 1924-től 1948. jún.-ig, nyugdíjazásáig Kolozsvárt rendes teológiai tanár a gyakorlati teológiai tanszéken. F. m.: Az érzelem problémája (Kolozsvár, 1941); Az összehasonlító történeti módszer alkalmazásának kérdése (Gyulafehérvár, 1918); Isten hatalmas keze alatt (Beszédek, Torda, 1924); A református egyház cultusa (Kolozsvár, 1928); Az igehirdetés tényezői egymáshoz való viszonyukban (Kolozsvár, 1931); Eschatologia és igehirdetés (a Kecskeméthy-emlékkönyvben) (Kolozsvár, 1934); Mi szükségünk van az Ótestamentomra (Kolozsvár, 1939); A homiliás és szakramentumos istentisztelet (Bp., 1941); Imádságos könyv református keresztyének számára (Kolozsvár, 1974).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
