2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Augusztusi évfordulók, 2014

Augusztusi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Kincs Gyula (Zilah, 1859. aug. 16. – Zilah, 1915. dec. 31.): író, újságíró. Görög–latin szakos tanár volt, 1883-tól a zilahi gimn. tanára, 1897-től igazgatója. Munkatársa, szerkesztője volt a Szilágy, majd a Szilágyság c. lapoknak. Számos kulturális, társadalmi kérdéseket tárgyaló cikke, szépirodalmi, művelődéstörténeti tárcája jelent meg. Ady Endre tanára, ő közölte lapjában Ady első verseit. Kapcsolatuk később sem szakadt meg; Ady több versében, írásában megörökítette emlékét (A vén diák üdvözlete, Kincs Gyula emlékére). Összeállította a Szemelvények a görög lyra és a vele kapcsolatos magyar classicus költészet termékeiből (1901) c. antológiát. Az első magyar hírlap-monográfia szerzője. – F. művei: A „Szilágy” története (Zilah, 1896); A nagy Wesselényi és a zilahi gimnázium (Zilah, 1896).

Seres István (Kolozsvár, 1929. aug. 17. – Bp., 1987. márc. 21.): zenetanár, dramaturg. Tanulmányait 1948-53-ban a kolozsvári Magyar Művelődési Intézetben, ill. a G. Dima Zeneművészeti Főiskolán Nagy István (karvezetés), Jodál Gábor (zeneelmélet) tanároknál végezte. 1953-57-ben a moszkvai P. I. Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskolán L. M. Maazel (zenetudomány) és R. I. Gruber (zenetörténet) tanította, továbbá ösztöndíjasként zeneszerzést tanult. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskolán muzikológus tanár. 1973-tól a Bp.-i Országos Filharmónia dramaturgja, 1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a bp.-i Zeneművészeti Főiskola Zeneiskola Tanárképző Iskola Debreceni Tagozatának adjunktusa volt.

Irk Albert (Csernátfalu, 1884. aug. 18. – Pécs, 1952. okt. 21.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1936–1949), az állam- és jogtudományok kandidátusa (1952). A kolozsvári egyetemen 1908-ban szerzett jogi doktorátust. 1910–11-ben Berlinben Fr. List kollégiumában folytatott kriminalisztikai tanulmányokat. 1912-ben Bp.-en min. szolgálatba lépett. 1913-ban a kolozsvári egyetem magántanára, 1917-től nagyváradi jogakadémiai tanár, 1922–1950-ben a pécsi egyetemen a büntetőjog és perjog tanszékvezető tanára. Mint jogbölcselő a jog irracionális elemeivel foglalkozott, mint büntetőjogász a List-féle kriminológiai iskola egyik jelentős hazai képviselője, egyben a korabeli kriminológiai szemléletnek egyik hazai úttörője volt. – F. művei: A bűnsegély és társtettesség fogalmi elhatárolása (Kolozsvár, 1913); Von der normalen und pathologischen Charakter der Kriminalität (Leipzig, 1913); A normatív és explikatív módszertani felfogás a büntetőjogban (Bp., 1914); A büntetőjog átalakulása (Kolozsvár, 1915); Az új nemzetközi jog (Bp., 1922); A büntetőjogi alapfogalmak módszertani kritikája (Pécs, 1926); Bevezetés az új nemzetközi jogba (Pécs, 1929); A magyar büntető perjog vezérfonala (Pécs, 1931); Die heutige Lage des Strafrechts (Leipzig, 1931); A magyar anyagi büntetőjog (Pécs, 1933); A nemzetközi bűncselekmény és a nemzetközi büntető bíróság eszméje (Bp., 1934).

Goriupp Alisz (Buziásfürdő, 1894. aug. 18. – Bp., 1979. febr. 4.): könyvtáros, sajtótörténész, bibliográfus. A kolozsvári egyetemen 1916-ban doktorált, majd 1917-ben magyar-német szakon tanári diplomát szerzett. Doktori disszertációjának címe: Döbrentei Gábor nyelvújítása (1916). 1916-17-ben egy-egy féléven át ösztöndíjasként a lipcsei, majd a bécsi egyetemen tanult. 1917-18-ban a kolozsvári egyetem német nyelvi lektora. 1918-ban gyakornokként lépett az OSZK szolgálatába; 1922-ben segédőrré, majd alkönyvtárnokká nevezték ki. A Hírlaptárban dolgozva elemi rendet teremtett a háborús viszonyok miatt elmaradott gyűjteményben, elkészítette a hírlapok katalogizálási szabályzatát (1923), irányította a gyűjtemény felállítását az újonnan épített raktárban (1926). Személyes munkakörébe tartozott a magyar és magyar vonatkozású sajtóanyag jelentős történeti gyűjteményeinek (a 18. sz.-i, az 1848-49-es lapoknak és a proletárdiktatúra belföldi és emigráns sajtójának) a gondozása. 1928-29-ben egyéves tanulmányúton járt Ausztriában. 1934-ben áthelyezték a Nyomtatványtárba; Fitz József főigazgató a könyvfeldolgozás reformjának megszervezésével bízta meg. 1935-ben Németországban tett tanulmányutat, és az OSZK-ban bevezetendő új katalogizálási rendszert berlini, göttingeni, frankfurti és darmstadti tapasztalatainak felhasználásával dolgozta ki. Az 1936-ban bevezetett átfogó reform a kor színvonalán oldotta meg a könyvek katalógusainak többszörözött készítését, bevezette a könyvtárban az egyetemes tizedes osztályozást, megoldotta a kiadványok megbízható raktári nyilvántartását, egyben előirányozta a könyvek korábbi gyűjteményének az új szabályok szerint való újrakatalogizálását. 1944 tavaszától irányítója volt a gyűjtemények és a katalógusok biztonsága érdekében elrendelt helyi költöztetéseknek, 1945-46-ban pedig a helyreállításnak és újjászervezésnek. 1946-tól 1954-ig a Magyar Nemzeti Bibliográfia alapító szerkesztője, 1925-27-ben szerkeszti az Irodalomtörténeti Közleményekben megjelenő Irodalomtörténeti repertórium és a Revue des Études Hongroisesban megjelenő Les récents études bibliographiques c. bibliográfiai szemléket. 1959-ben főosztályvezető, 1960-ban vonult nyugállományba. Ezt követően 1969-ig bibliográfia-szerkesztést végzett nyugdíjasként a könyvtár számára. Számos szakmai bizottság tagja, az Országos Könyvtárügyi Tanács katalogizálási szakbizottságának elnöke volt. Az 1952-ben közreadott első magyar könyvtári címleírási szabvány szerkesztője, könyvtárosképző és továbbképző tanfolyamok rendszeres előadója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) könyvtáros szakán 1948-tól 1953-ig a katalógus- és bibliográfia-szerkesztés oktatója volt. Sajtótörténeti, könyvtárügyi és könyvtártani cikkei a Magyar Könyvszemlében, a Könyvtárosban, a Bibliofil Szemlében, a Könyvbarátok Lapjában jelentek meg. – F. művei: A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első fél évszázadában (Bp., 1934); A kormányzat sajtópolitikája és a magyar hírlapok a 18. század fordulóján (Bp., 1944).–

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató