Híres erdélyi magyarok

Júliusi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

 

Nyírő József (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.), író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm.-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. Közben megnyeri a marosvásárhelyi Zord Idő novellapályázatát Haldoklik a székely c. írásával. 1931-ben kilépett az újságtól, s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz, s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött, s a Magyar Erő c. lap szerkesztője lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németországba menekült, majd Madridba került, ahol ismét katolikus pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó- vállalatnak. – 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a magyar próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin-koszorút kapott (1940). – Fő művei: Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I – II., Kolozsvár, 1928–29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989). 

Károly Árpád (Csíkmenaság, 1924. júl. 18. – Szeged, 1987. ápr. 25.), kertészmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1979). Radnóton mezőgazdasági (1940), Csíkszeredában középiskolai tanulmányokat folytatott. Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán 1952-ben szerzett oklevelet. 1958-ig Gyulán a kertészeti középiskolában tanított, és főkertésze volt a tangazdaságnak. 1958-tól a mosonmagyaróvári akadémiai kertészeti tanszéken tanított, majd több termelőszövetkezet kertészetét szervezte meg. Kocséron az országban elsők között vezette be a fólia alatti zöldségtermesztést. 1973-tól Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben tudományos ig. helyettes nyugalomba vonulásáig (1984). Az ország több területének zöldségtermesztési elemzését végezte el, valamint a zöldségtermesztés gazdaságosságát vizsgálta. 

Deési Jenő (Dés, 1889 – Szatmárnémeti, 1967. júl. 20.), színész. Színészi pályáját 1909-ben kezdte és különböző társulatokkal bejárta egész Erdélyt. Nagybányán egy végzős évfolyam fiatal színészeivel színházat alapított (1952), s velük később Szatmárnémetiben játszott. Színészpályája során szinte mindent eljátszott, a könnyű operettektől a súlyos tragédiák hősi szerepein át a mai realista drámák egyszerű munkásemberéig. A Román Népköztársaság érdemes művésze (1959). 

Dózsa Gergely (? – 1514. júl. 20. k.) Dózsa György öccse s a parasztháborúban annak alvezére. A temesvári csatában a jobbszárnyat vezette, és fogságba esett. Bátyja kivégzése előtt lefejezték. – Gergely Sándor: Dózsa (regénytrilógia 1945–48, 1950) c. műve történetüket dolgozza fel.

Toroczkai Oszvald (Brassó, 1884. júl. 20. – Bp., 1951. okt. 27.), festő. Bp.-en rajztanárképzőt végzett Székely Bertalan, Révész Imre növendékeként. Több nyarat Máramarosszigeten töltött Hollósy Simon mellett. 1906-tól a debreceni városi ipariskola rajztanára volt. A bp.-i Műcsarnokban 1909-ben rendezett első kiállítását újabbak követték: 1945 után tevékenyen részt vett a vidéki képzőművészeti élet szervezésében és a Művészek Szabad Szakszervezete munkájában. Több műve a debreceni Déri Múzeumban van.

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.