Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-05-09 13:31:54
Májusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
NAGY ENDRE (Marosvásárhely, 1879. máj. 10 – Marosvásárhely, 1961. márc. 2.): tanár, filozófus. Hazai bölcsészeti tanulmányok után 1900-tól a marosvásárhelyi kollégium tanára, 1919–39 között igazgatója. Filozófiatörténettel foglalkozott, a materialista Mentovich Ferenc életrajzírója, utóbb az oktatásügy történetével foglalkozó műveket írt. Fontosabb művei: Mentovich Ferenc élete és működése (Marosvásárhely, 1905); A marosvásárhelyi Református Kollégium története az 1848–1849-es szabadságharc alatt (Marosvásárhely, 1907).
GYULAFFY LÁSZLÓ (1525 körül – Udvarhely, 1579. máj. 13.): a török elleni harcok egyik legismertebb hőse, dunántúli birtokos nemesi család sarja. 1549-től Szigetváron, 1551-től Pápán, 1557-től Győrben száz lovas hadnagya. Közben 1551-ben részt vett Lippa ostromában. 1560-ban Tihany várának kapitánya lett. 1563-ban I. Miksa aranysarkantyús vitézzé ütötte. 1566-ban Thury Györggyel együtt visszavette a töröktől Veszprémet, Tatát, Gesztest és Vitán várát. Még ugyanebben az évben veszprémi főkapitány. Portyázásai, bajvívásai nevét az egész országban ismertté tették, ugyanakkor hatalmaskodásai ellen a megyék és a veszprémi káptalan sorozatosan tiltakoztak az uralkodónál. Ezért 1568-ban Bécsbe idézték, mire János Zsigmond fejedelem hűségére állt, és Erdélybe költözött. 1575-ben a szentpáli csatában Báthori István hadainak generálisa. Báthori Szilágycseh várával és 63 faluval jutalmazta szolgálatait.
ELEKES GYÖRGY (Kézdivásárhely, 1894. máj. 19 – Sepsiszentgyörgy, 1969. nov. 20.): újságíró, költő. Középiskoláit szülővárosában végezte. Az I. világháborúban hadifogságba került, és hat évet töltött Szibériában. Hazatérve Bp.-en folytatta tanulmányait, jogi diplomát szerzett. 1922-ben Kézdivásárhelyen telepedett le, ahol a Flekken és a Bogáncs c. szatirikus lapokat szerkesztette. 1923-ban Brassóban könyvesboltot nyitott. 1923 és 1932 között kiadta a Színházi Újság c. lapot, szerkesztette a Hétfői Brassói Hírlap (1925–27) s a Brassói Napló c. lapot. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak. Írt verseket, útleírásokat, fordításai, átköltései jelentek meg. Fontosabb művei: Szibériában pergő homokszemek zenéje (versek, Kézdivásárhely, 1921); Szürke csendben (versek, Kézdivásárhely, 1922); Bábszínház (versek, Kézdivásárhely, 1923); Mindegy (versek, Kézdivásárhely, 1924); Szívek harca (r., Katolnay László álnéven, Bukarest, 1926).
SZENTKIRÁLYI ZSIGMOND (Kolozsvár, 1804. máj. 14 – Kolozsvár, 1870. ápr. 16.): bányamérnök, bányatanácsos, erdélyi bányakapitány, az MTA l. tagja (1845). ~ Ákos apja. Tanulmányait a selmecbányai akadémián végezte. A szabadságharc idején előbb Oravicán főbányanagy, majd Kolozsvárott Debreczeni Márton munkatársaként igyekezett a háborús események miatt pusztulásnak indult erdélyi aranybányászat üzemeit fenntartani. Emiatt a szabadságharc bukása után állásából rövid ideig felfüggesztették. 1859-től 1865-ig erdélyi bányakapitány. Számos modern bányatechnikai és gazdasági javaslatot terjesztett elő Széchenyi az időben megjelent közgazdasági munkáinak hatása alatt. Fontosabb műve: Az erdélyi bányászat ismertetése… (Kolozsvár, 1841).
SZABÓ SÁMUEL (Székelyföldvár, 1829. máj. 16 – Kolozsvár, 1905. jan. 1.): tanár, történész. Tanult Nagyenyeden, Segesvárt, 1848-ban a pesti egyetemen és a nagyváradi tüzérképző iskolában. 1848–49-ben Gábor Áron mellett részt vett az erdélyi harcokban. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, aztán főúri családoknál nevelősködött. 1856-tól Heidelbergben tanult. 1858-tól marosvásárhelyi, 1868-tól haláláig a kolozsvári református kollégium tanára volt. 1867–68-ban szerkesztette a marosvásárhelyi Székely Közlönyt, 1869-től 1871-ig Kolozsvárott az Erdélyi Gazdát. Fontosabb művei: A kolozsvári ev. ref. főtanoda régibb és legújabb története (Bp., 1876); Hunyadi Mátyás… (Kolozsvár, 1902); A székelyudvarhelyi codex (Bp., 1908).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.