Híres erdélyi magyarok
2013-04-05 13:50:59
- Kuti Márta
1. VUTSKITS GYÖRGY (Zernest, 1858. ápr. 1 – Keszthely, 1929. okt. 21.): zoológus, premontrei tanár. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, Koch Antal tanítványa és tanársegéde volt.
Áprilisi évfordulók
1. VUTSKITS GYÖRGY (Zernest, 1858. ápr. 1 – Keszthely, 1929. okt. 21.): zoológus, premontrei tanár. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, Koch Antal tanítványa és tanársegéde volt. A bölcsészdoktori oklevél megszerzése után 1884–90-ben a marosvásárhelyi, 1891-ben nyugdíjazásáig (1921) a keszthelyi premontrei gimnázium tanára volt. Az oktatás mellett ichthyológiával foglalkozott. Több tanulmányt írt Mo. halfaunájáról, ill. a halak biológiájáról. Ezek:. Pisces (Fauna Regni Hungariae, Bp., 1896); Faunánk egy új halfaja (Bp., 1911); A magyar halászat és az ichthyológia története az utolsó 25 év alatt (Bp., 1916).
2. VALENTINY ANTAL (Samac, 1883. ápr. 1 – Kolozsvár, 1948. jún. 26.): irodalomtörténész, nyelvész, bibliográfus. Középiskoláit Kalocsán és Szegeden, az egyetemet Kolozsvárott végezte, görög–latin szakos tanári oklevelet szerzett 1909-ben. 1901-től a kolozsvári Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, 1920-tól főkönyvtáros, 1940-től ig. 1942-ben nyugdíjazták. Román–magyar és magyar–román szótára 1925–1927-ben jelent meg Kolozsvárott, 1924-ben publikálta Tüzetes román alaktan c. munkáját. Bónis Györggyel együtt adta ki Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyvét (Kolozsvár, 1947). 1934-től az Erdélyi Tudományos Füzetekben közreadta Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája c. összeállítását 1939-ig. Fontos művei: Az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadványainak könyvészeti leírása 1859–1934 (Kolozsvár, 1934); Az Erdélyi Múzeum név- és szakmutatója 1874-1917. 1930–1937 (Kolozsvár, 1942).
3. DARÓCZI LAJOS (Zilah, 1903. ápr. 3 – Nagyvárad, 1970. máj. 14.): író, újságíró. Középiskolai tanulmányait a zilahi Wesselényi-kollégiumban végezte. Nagyváradon jogot, Kolozsváron református teológiát tanult. Újságírói pályáját nagyváradi lapoknál kezdte. 1932–33-ban az 5 Órai Újság felelős szerkesztője volt. 1940–44-ben ő szerkesztette a Szabadság c. lapot. A Szigligeti Társaságnak 1940-től főtitkára volt. A Keleti Újság, az Ellenzék, a Déli Hírlap és a Temesvári Hírlap közölte riportjait. 1945-ben a Magyar Nép c. lapot szerkesztette, 1968-tól a Fáklya munkatársaként dolgozott. Gyeptörés (nov., Nagyvárad, 1932); Menekülés (r., folytatásokban jelent meg a nagyváradi Magyar Hírlap c. lapban 1933-ban) c. művei említésre méltóak.
4. MARÁNYI IGNÁC (Temesvár, 1818. ápr. 4 – Marienbad, 1869. jún. 22.): főispán. Jogi tanulmányai után Temes vármegye tisztviselője, 1848–49-ben alispánja, támogatta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után a temesvári várba zárták. Halálos ítéletét Haynau 16 évi várfogságra enyhítette, amelyből öt évet letöltött. 1860-ban újból elfogták és a csehországi Theresienstadtba hurcolták. 1861-ben szabadult, és Temes vm. alispánja, 1865-től pedig főispánja lett. Jelentős összegeket hagyományozott az MTA-ra, az MNM-re, a Nemzeti Színházra és a bukovinai székelyek hazatelepítésének költségeire.
5. TÉGLÁS GÉZA (Déva, 1883. ápr. 4 – Bp., 1959. febr. 3.): bíró, gyorsíró. Jogi tanulmányait a kolozsvári és a bp.-i egyetemen végezte, majd ügyvédjelölt volt. 1908-tól a bp.-i törvényszék bírája, majd tanácselnöke. 1906-ban Kolozsvárt, 1907-ben Bp.-en szervezett országos iparvédő ligát. A gyorsírás fejlesztésével sokat foglalkozott, Kolozsvárott 1902–1903-ban szerkeszti az Egyetemi Gyorsíró havonta megjelenő folyóiratot és 1904–1905-ben Bp.-en a Gyorsírászati Lapokat. 1923-tól Az Írás c. gyorsírási folyóirat szerkesztője. 1928-ban a nemzetközi gyorsírókongresszus kiállítását rendezte Bp.-en. Fontos művei: Útmutató a gyorsíró tanfolyamok és gyorsírókörök szervezésére és vezetésére (Bp., 1904); Sorompóba! (Kolozsvár, 1906); Fabró Henrik emlékezete (Bp., 1924); Új adatok a magyar gyorsírás történetéhez (Bp., 1930).
6. GOMBÁS TIBOR (Nagykend, 1898. ápr. 4 – Bp., 1968. aug. 30.): gépészmérnök. Tordán érettségizett, az I. világháborúban katona volt. Mérnöki diplomájának megszerzése után a Ganz Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban dolgozott, ahol a dízelmotorok számítás- és méretezés-technikájával foglalkozott, főként a dinamikai lengéstani és szilárdsági méretezéssel. Nemcsak tehetséges mérnök, hanem kiváló pedagógus és szervező is volt. A Ganz Technikum egyik alapítója, majd évekig annak tanára és igazgatója. A bp.-i műszaki egyetem hadmérnöki karán 1957-ig, a kar megszűntéig a gépelemek c. tantárgy meghívott előadója. A Gépipari Tudományos Egyesület kiadásában megjelent Műszaki Nagyjaink életrajzgyűjtemény első három kötetének munkájában szerző, társszerző és lektor (Bp., 1967). Kutató- és értékelő munkát végzett a leendő Magyar Műszaki Múzeum alapjainak megteremtésére. Géprajz (Bp., 1950) c. műve jelentős.
7. FINTA ZOLTÁN (Nagyajta, 1893. ápr. 7 – Bp., 1947. okt. 6.): költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Erzsébetvároson végezte, majd orvosi tanulmányokat folytatott Kolozsváron, de ez katonai szolgálata miatt abbamaradt. 1921-től Kolozsváron újságíró az Ellenzék és a Keleti Újság c. lapnál. 1924-25-ben a kolozsvári Népújság felelős szerkesztője volt. Ennek Hasznos Mulattató c. irodalmi rovatában színvonalas írásokat közölt. A 20-as évek második felében a Temesvári Hírlap, a 30-as években a Brassói Lapok munkatársa. 1940-ben Kolozsváron a Keleti Újság c. lapot szerk. 1926-tól tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, majd munkatársa az Erdélyi Helikon c. folyóiratnak. Verseskötetei, regényei és novellái jelentek meg: Bort, búzát, békességet (versek, Temesvár, 1926); Jancsi és Juliska (elb., Kolozsvár, 1929); Kőkereszt (r., Huszár Emillel, Brassó, 1934); Minden férfi gazember (r., Brassó, 1934); Valaki ismeretlen (versek, Kolozsvár, 1942).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
