Híres erdélyi magyarok
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Februári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
11. ’SIGMOND ELEK (Kolozsvár, 1873. febr. 26. – Bp., 1939. szept. 30.): vegyészmérnök, agrogeológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1915, r. 1925). A korszerű magyar talajtani kutatások megalapítója, a talajtan nemzetközileg elismert művelője. 1895-ben Bp.-en vegyészmérnöki, 1898-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1899–1905 között vegyészként dolgozott a magyaróvári Növénytermesztési Országos Kísérleti Állomáson. 1905–1907 között a műegyetem megbízásából Európában és az USA-ban tanulmányozta a mezőgazdasági vegyipart. 1908-ban megszervezte a műegyetem mezőgazdasági kémiai-technológiai tanszékét, amelynek 1910-ben ny. r. tanára lett. A Bp.-en 1909-ben tartott I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia szervezője, a Nemzetközi Talajtani Társulatnak egyik alapítója, 1910-től tagja és a talajkémiai és szikestalaj-bizottság elnöke volt. Az Országos Chemiai Intézet vezetőjeként (1926–34-ben) megszervezte a talajlaboratóriumokat, a talajvizsgáló hálózatot és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. Kutatásai elsősorban a talajok jellegzetes tulajdonságaira és a szikes talajok vizsgálatára és termékennyé tételére irányultak. Önálló talajtani felfogását a klasszikus orosz talajtani iskola alapjaira támaszkodva alakította ki. A talajok mezőgazdasági használhatósága szerint talajosztályozási rendszert dolgozott ki, a talajtípusokat eredetük alapján csoportosítva. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1956-ban évenként kiosztásra kerülő ’Sigmond Elek-emlékérmet alapított. – Művei: Adatok a keményítő és származékai elméletéhez a diastatikus megbontás alapján (Kolozsvár, 1897); Mezőgazdasági chemia (Bp., 1904); A mezőgazdasági növények legfontosabb táplálóanyagai (Bp., 1910); A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei (Bp., 1916); Mezőgazdasági chemiai technológia (Bp., 1919); A hazai szikesek és megjavításuk módja (Bp., 1923, angolul: Hungarian Alkali Soils and Methods of their Reclamation. Berkeley, 1927); A mezőgazdasági növények termelési tényezői (Bp., 1930); Általános talajtan (Bp., 1934, angolul: The Principles of Soil Science. London, 1938).
12. BECSKY ANDOR (Sárközújlak, 1898. febr. 28. – Bp., 1978. okt. 29.): író. Tanulmányait Szamosújlakon és Szatmáron végezte. Kolozsváron lett tagja és szervezője az ifjú munkásokból alakuló színjátszó mozgalomnak. Első versei a Napkeletben és a Periszkópban jelentek meg. Antal Jánossal közös avantgárd verseskötetet adtak ki (Verseskötet, Kolozsvár, 1923). 1945 előtt írásait Babos Antal és Pap Gábor néven közölte. Bp.-re kerülése után ő juttatta a magyar írók műveit Kolozsvárra. A 30-as években Romániában kétszer letartóztatták, Berlinbe szökött, ahol Kultúrkrónika c. darabját Piscator mutatta be. 1933-tól Bp.-en élt, s a Korunk munkatársa lett. 1937-től Hont Ferenc munkatársaként a Független Színpad c. lapnál működött. 1945 után a Madách Színház igazgatósági titkára, 1957-től nyugalomba vonulásáig a Színháztudományi Intézet munkatársa volt. Élete utolsó időszakában visszaemlékező folyóiratcikkeket írt. Kortársakról (cikkek, tan., Bp., 1974) c. műve említésre méltó.
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
