Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
Fehér Dezső, 1896-ig Fecher (Borsodszentgyörgy, 1869. december 2. – Nagyvárad, 1935. február 22.) magyar író, újság-író. Pályáját 1887-ben Budapesten kezdte, ahol különböző napilapok és élclapok munkatársa, 1889-től haláláig Nagyváradon tevékenykedett. Előbb a Nagyvárad c. napilapot szerkesztette, 1898-ban a Nagyváradi Napló alapítója s élete végéig főszerkesztője. Mellette dolgozott segédszerkesztőként több mint két évig Ady Endre, akinek közírói és költői fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Szerkesztésében a lap a vidéki magyar hírlapírás élvonalába került, és haladó, ellenzéki álláspontot képviselt. Cselekvően részt vett Nagyvárad szellemi életében, alapító tagja a Szigligeti Társaságnak, kezdeményezője 1903-ban a Nagyváradon megalakult Vidéki Újságírók Szövetségének, közreműködött a Holnap Társaság tevékenységében, lapjában teret adott a holnapos költőknek. 1919-ben alapító tagja a nagyváradi Ady Endre Társaságnak, és ugyanebben az évben elindította a Váradi Hét című irodalmi folyóiratot, és közreműködött Tabéry Gézával a Magyar Szó megindításában. Az 1920-as és az 1930-as években lapja, a Nagyváradi Napló a haladó romániai magyar szellemi élet egyik jelentős fóruma. Összeállította és kortörténeti ismeretekkel bevezette Ady Endre publicisztikai írásainak első kötetét (Ha hív az acélhegyű ördög. Nagyvárad, 1927). F. művei: A félmilliós ternó (vígjáték, 1889); Kaleidoszkóp (prózai írások, Nv. 1894); Száz év (a nagyváradi színészet évfordulójára, Nagyvárad, 1902); Mindörökké (elbeszélések, Nv. 1903). Posztumusz kötete a szerkesztésében megjelenő Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Hönig Sándorral, Nagyvárad, 1937).
Józan Miklós (Torda, 1869. dec. 6. – Tordatúr, 1946. jan. 7.): unitárius püspök, egyházi író. Kolozsvárott végezte a teológiát, utána az oxfordi egyetemen bölcsészetet és filológiát hallgatott. 1896-ban Torockón, 1899-ben Bp.-en unitárius lelkész. 1920-ban püspöki vikáriussá választották. 1922-ben megalapította és hosszú időn át szerkesztette az Unitárius Értesítőt. Az erdélyi unitárius egyházak közügyi igazgatója volt. 1927-ben a felsőház tagja lett. 1941-46-ban unitárius püspök Kolozsvár székhellyel. Írt költeményeket, foglalkozott zeneszerzéssel és műfordítással is.
