Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
KONCZ JÓZSEF (Bözöd, 1829. november 11. – Marosvásárhely, 1906. március 3.) történész, református főiskolai tanár, könyvtárnok, levéltáros, honvédfőhadnagy. Teológiát végzett a kolozsvári és nagyenyedi papnevelőben, utána tanár Marosvásárhelyen. 1858-tól két évig külföldi egyetemeket látogatott, majd a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanár. A Teleki-hagyaték rendezésével foglalkozott. 1896-ban a Teleki-levéltárnak is őre lett. Irodalomtörténeti és egyháztörténeti dolgozatai nagy számban jelentek meg. Főleg Erdély történetével, múltjával foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka Kolozsvárra az Erdélyi Múzeumba került. F. m.: Bethlen Gábor fejedelem végrendelete (Marosvásárhely, 1878); A marosvásárhelyi ev. ref. collegium könyvnyomdájának százéves története (Marosvásárhely, 1887); A marosvásárhelyi ev. ref. collégium története (Marosvásárhely, 1896).
ELEKES DEZSŐ (Kézdivásárhely, 1889. nov. 11. – Bp., 1965. ápr. 8.): statisztikus, egyetemi tanár. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem jogi karán végezte. Részt vett az I. világháborúban; majd 1918-ban a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. 1945-ben a hivatal alelnöke, 1946-48 között elnöke. 1947-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet washingtoni ülésszakán mint a magyar kormány hivatalos képviselője vett részt. 1935-ben a bp.-i tudományegyetem magántanára, 1942-ben rk. tanára lett. A Magyar Statisztikai Társaság 1923-tól titkárává, 1943-tól főtitkárává választotta. Sokoldalú érdeklődése a statisztika területén is megmutatkozott. Egyaránt foglalkozott demográfiával, gazdaság- és kultúrstatisztikával, ez utóbbinak számos ágát módszertanilag is kidolgozta. Cikkei, tanulmányai főként a Magyar Statisztikai Szemlében – melynek hosszú időn át szerkesztője volt – és a Magyar Statisztikai Társaság francia nyelvű folyóiratában, a Journal de la Société Hongroise de Statistique-ban jelentek meg. A szerkesztésében megjelent Mai Magyarország c. munka a II. világháború után az ország első statisztikailag megalapozott honismertetője volt. Nyugdíjaztatása után nagyszabású családvédelmi és születéspolitikai tanulmányon dolgozott. 1924-ben megnyerte Bp. amatőr sakkbajnokságát. F. m.: A Dunavölgyi kérdőjel. A Duna környéki Közép-Európa gazdasági problémája (Bp., 1934); Budapest szerepe Magyarország szellemi életében (Bp.,1938)
TELEKI SÁMUEL, GRÓF (?, 1739. nov. 17. – Bécs, 1822. aug. 7.): erdélyi kancellár. Domokos gr. (1773-1798) apja. Fiatalkorában külföldi utazásán főleg könyvek gyűjtését tűzte ki céljául. Mária Terézia uralkodása idején királyi kamarás, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos. II. József uralkodása alatt belső titkos tanácsos, 1784-től 1790-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben. Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád vm. főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, 1785-től 1787-ig Bihar vm. főispánja, 1792-ben magyar alkancellár és Máramaros vm. főispánja. II. Lipót uralkodása alatt erdélyi főkancellár és 1791-től ismét Bihar vm. főispánja is. Ő állította fel nagy költséggel az 50 000 kötetnél többre becsült marosvásárhelyi Teleki-könyvtárat (Teleki-téka), amelyet 1753-tól gyűjtött. Kiadta a könyvtár katalógusát, összeállította Janus Pannonius műveit és két kötetben Utrechtben nyomatta ki 1784-ben. 1939-ben emlékkiállítása volt az OSZK-ban.
