2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok (1000–1990)0780)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

CSEREI MIHÁLY (Csíkrákos, 1668. okt. 21. – Nagyajta, 1756. ápr. 22.): erdélyi történetíró. Székely birtokos nemes, átmenetileg Thököly híve (1690), de 1691-től végig a Rákóczi-korban is a Habsburgok oldalán viselt állami tisztségeket (csíki főkirálybíró, tartományi biztos stb.). 1721-től Nagyajtára visszavonulva az 1661-1712 közti időszak erdélyi történetét írta meg protestáns transzszilvanista, de Habsburg-barát szemszögből. Családi és egyéb feljegyzései is maradtak.  Művelő Historia (Kiadta Kazinczy Gábor, Pest, 1852; szemelvények: Magy. Kvtár 120). 

KAKAS ISTVÁN, ZALÁNKEMÉNYI KAKAS (Kolozsvár, 1558 körül – Lahidzsán, Perzsia, 1603. okt. 25.): erdélyi nemes, diplomata. Az egyetemet Bécsben és Páduában végezte. 1587-től Báthori Zsigmond fejedelem hivatalnoka, majd kincstárnoka, 1590-ben a fejedelmi ítélőszék ülnöke lett. 1593-94-ben Lengyelo.-ban és Angliában, 1595-ben a császárnál járt követségben. 1599-től Báthori András fejedelem titkára, s megbízásából Lengyelo.-ban is járt diplomáciai küldetésben. 1601-ben Erdélyt elhagyva felesége szülőföldjére, Bozenba költözött. 1602-ben I. Rudolf megbízásából a perzsa sahhoz indult követségbe, hogy a török ellen szövetséget kössön vele. Litvánián, Moszkván, Asztrahánon keresztül haladt, de mielőtt célhoz ért volna, meghalt. Úti beszámolóját titkára nyomtatásban kiadta (1610). 

ZILAHI-KISS KÁROLY (Zilah, 1838. okt. 28. – Buda, 1864. máj. 15.): újságíró, kritikus. Zilahi-Kiss Imre bátyja. 1857-ben került Pestre az egyetem jogi karára. Korán erdélyi lapokban kezdte meg újságírói, kritikusi munkásságát. 1860-ban Bécsben tanult. Tüdőbaját sokszor próbálta gyógyíttatni külföldön, Ausztriában és Olaszo.-ban. Megismerkedett kora jelesebb íróival, Gyulai Pállal, Kemény Zsigmonddal, Vajda Jánossal. Később kritikáiban szenvedélyesen szembefordult Gyulai Pál nézeteivel és irodalompolitikájával. 1863-ban a Magyar Sajtó, 1864-ben a Fővárosi Lapok munkatársa. F. m.: Zilahi-Kiss-Károly munkái (I-II., Dömötör János életrajzi bevezetésével, Pest, 1865); Zilahi-Kiss Károly válogatott művei (Válogatta és a bevezetőt írta Vargha Kálmán, Bp., 1961). 

NAGY KÁROLY (Kisborosnyó, 1868. okt. 29. – Kolozsvár, 1926. febr. 16.): ref. püspök, egyházi író. Nagyenyeden, a teológiai fakultáson 1890-ben szerzett oklevelet. Egy évet Marburgban, egy évet Utrechtben töltött. Visszatérte után Brassóban, majd Nagyenyeden lelkész. 1895-től a kolozsvári ref. teológiai fakultáson tanár. 1908-tól az erdélyi ref. egyházkerület főjegyzője, 1918-tól püspöke. Szerkeszti az Erdélyi Protestáns Lapokat, majd a Református Szemlét. F. m.: Kálvin teológiája (Nagyenyed, 1895); Keresztyén vallástan (I. rész, Kolozsvár, 1899); Kálvin mint dogmatikus és etikus (Emlékezés Kálvinról, Bp., 1909).

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató