Híres erdélyi magyarok (1000-1990)*
2013-01-25 15:37:07
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (K.M)
Januári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (K.M)
13. Szász Károly (Vízakna, 1798. jan. 25. – Marosvásárhely, 1853. okt. 25.): jogász, természettudós, politikus, az MTA tagja (l. 1833, r. 1834). 1805–13 között a nagyenyedi református főiskolán tanult, 1814-ben Kolozsvárott jogot hallgatott. 1815-től Marosvásárhelyen jurátus. 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1817–20-ban fiatal arisztokraták nevelőjeként Bécsben élt. Ekkor került kapcsolatba az ott tanuló Bolyai Jánossal. 1821-től a nagyenyedi főiskola jogtanára. Nagy szerepet játszott az erdélyi reformmozgalmakban. Vízakna követe és az ellenzék egyik vezére az 1834-i erdélyi országgyűlésen. Itteni szereplése miatt a kormány perbe fogta. 1839-ben a nagyenyedi kollégium természettudományi tanszékére helyezték át. 1848-ban erdélyi képviselőként szerepe volt Erdély uniójának kimondásában, utóbb a pesti első nemzetgyűlés. tagja. Az első felelős minisztériumban közoktatásügyi államtitkár, majd Eötvös József lemondása után a minisztérium vezetője Debrecenben is. Világos után üldözték, később azonban kegyelmet kapott. 1851-től haláláig a marosvásárhelyi református kollégium tanára. Egy kortörténeti munkája (1831 esztendő történetei, Kolozsvár, 1832), valamint több jogi és nyelvtudományi tankönyve jelent meg.
14. Bartalis János (Apáca, 1893. jan. 29. – Kolozsvár, 1977. jan. 5.): költő. Kolozsvárt tanítói, Bp.-en polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Első versei Kosztolányi Dezső támogatásával 1916-ban, a Nyugatban jelentek meg. 1920-ban a Dés közelében fekvő Alsókosályra költözött, földműveléssel foglalkozott. 1926-ban Kolozsvárt jelent meg első, Hajh, rózsafa c. verseskötete, majd 1930-ban a Nap madara (Bp.) és Föld a párnám (Kolozsvár) c. kötetei. A székely balladákon és a Nyugat költőin iskolázott versei a falusi idillt, a kétkezi munkás önérzetét, a paraszti életforma derűjét és az erdélyi táj szépségét fejezték ki. Rímtelen és kötetlen verseire, valamint ember- és munkakultuszára az Erdélyben is elterjedő expresszionizmus hatott. Költészete vonzotta a nagyközönséget, ő maga a marosvécsi Helikon tagja, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz állandó munkatársa volt. 1933-ban kosályi gazdasága tönkrement, Magyarországra költözött, Ráckevén, majd Pilisvörösvárott volt polgári iskolai tanár. 1937-ben Bp.-en jelent meg Világ térein gázolók c. verseskötete, visszatért a kötött és rímes vershez, költői hangja egyszerűsödött. A szülőföldjétől elszakadt költő honvágyának adott hangot. 1941-ben visszaköltözött Erdélybe, s letelepedett Kolozsváron. 1943-ban A mezők áldása címen Bp.-en jelentek meg összegyűjtött versei. Szembefordult a háborúval és a fasizmussal, 1945 után tevékenyen vett részt a romániai magyar irodalmi életben. 1955-ben adta ki Bukarestben Válogatott versek, 1957-ben Pedig tavasz jő, 1959-ben Új mezők és új dalok felé c. kötetét. Felújítva a kosályi versek hangját, a természet szépségéről és az erdélyi falu életének átalakulásáról énekelt. Kései költészete Idő, ne fuss (Bukarest, 1965), Nyugtalanságok (Bukarest, 1969) és Veresbegymadár (Bukarest, 1973) c. köteteiben az ifjúság és a múlt iránt érzett nosztalgiát, bölcs és derűs közérzetét, néhány szép versben a közelgő búcsú fájdalmát fejezte ki. Költői életművét Versek (I-II., Bukarest, 1963, 1968) c. köteteiben gyűjtötték egybe, Legszebb versei (Bukarest, 1966) c. kötetében válogatást adott. Emil Giurgiuca fordításában románul is jelent meg kötete: Poezii (Bucureşti, 1968). Ifjúságának emlékeit, költői indulásának történetét Az, aki én voltam (Bukarest, 1972) c. könyvében dolgozta fel. Verseinek fordításai francia, lengyel, német, olasz, román antológiákban is megjelentek.
15. Bodor Pál (Kolozsvár, 1773. jan. 31. – Kolozsvár, 1828. máj. 30.): gyümölcstermesztő. Tanulmányait Jénában 1795-ben, és Göttingenben 1796-97-ben végezte, majd 1798-ban hazatért Erdélybe. Az erdélyi kormányzóság tisztviselője volt, s mint pénzügyi igazgató vonult nyugalomba. Kolozsvárott a Házsongárdon gyümölcsöse és faiskolája volt. Az eredeti m. fajták felkutatásán és szaporításán fáradozott. A mai gyümölcstermesztés számára a régi fajták jelentős részét mentette meg. Faiskolájával üzletileg foglalkozott, és 1812. szept. 1-jén kiadta Kolozsvárott az első magyar nyelvű faiskolai árjegyzéket, amely több éven át rendszeresen megjelent Eladó válogatott gyümöltsfa oltoványok laistroma (Kolozsvár, 1812) címen.
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
