Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
HARASZTI GYULA (Kolozsvár, 1858. aug. 25. – Bp., 1921. júl. 15.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1903). ~ Emil zenetörténész apja. 1880-ig a bp.-i, 1882-ig a kolozsvári egyetemen tanult, és tanári, Bp.-en 1891-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1883-tól nagykállói, 1884-től nagyváradi, 1887-től kassai főreáliskolai tanár. 1889-90-ben Párizsban tartózkodott. 1891-től bp.-i főreáliskolai tanár, 1892-től egyúttal a modern francia irodalom magántanára a bp.-i egyetemen. 1895-től a kolozsvári, 1909-től a bp.-i egyetemen a francia irodalom tanára. 1906-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Eleinte a magyar, később főként a francia irodalommal foglalkozott. Több külföldi, főleg francia munkát fordított magyarra. F. m.: Csokonai Vitéz Mihály (Bp., 1880); A naturalista regény (Bp., 1886); André Chenier költészete (Bp., 1890); Molière élete és művei (I-II. Bp., 1897); A francia lyrai költészet fejlődése (Bp., 1900); Corneille és kora (Bp., 1906); Edmond Rostand (Bp., 1912); Hogy írtak és beszéltek a régi franciák? (Bp., 1920.)
KENDI FERENC (? – Gyulafehérvár, 1558. aug. 31.): erdélyi nagybirtokos, főnemes. 1534-ben Gritti elfogatásának egyik szervezője. 1540-ben Majlád Istvánnal együtt Szapolyai János király ellen támadt, ezért Mo.-ra száműzték. Izabella idejében kegyelmet kapott, majd 1553. ápr. 3-án Dobó Istvánnal együtt Erdély I. Ferdinánd által kinevezett vajdája lett. 1556. júl. 6-án visszahívta Lengyelországból Izabellát, utóbb azonban egyre inkább szembekerült a központi hatalom erősítésén munkálkodó királynéval, aki végül is megölette.
Összeállította: Kuti Márta