2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

  • 2018-07-12 12:50:17

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
 
KUN ISTVÁN (Szászfenes, 1908. júl. 10. – Veszprém, 1980. júl. 5.): festő, művészpedagógus. Művészeti tanulmányokat Kolozsváron, Nagybányán, majd 1930-1935 között a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként folytatott. 1938-ban egyéves római ösztöndíjas tanulmányutat nyert. 1936 óta kiállító művész. 1938-ban szerepelt a Velencei Biennálén. Műveinek egy része állami gyűjteményekbe került. 1947 óta a bajai művésztelepen élt és a képzőművészeti szabadiskolában tanított. Elsősorban tájképeket és portrékat festett az alföldi iskola hagyományai nyomán. Biztos rajztudás, a lényeges elemek kiemelése, visszafogott kolorit jellemzik művészetét. Jelentős egyéni kiállításai: Kaposvár (1931); Pécs (1955); Bp., (1971); Baja, Szolnok (1972); Dunaújváros (1976). Munkáit többször díjakkal jutalmazták: Szinyei Merse Társaság kitüntető elismerése (1937); Nemes Marcell-díj (1938); a Nemzeti Szalon Magyar Tájak c. kiállításának II. díja (1939)
TÖRÖK GYULA (Simánd, 1888. júl. 16. – Bp., 1918. okt. 20.): író, újságíró. 1906-ban beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán a történelem-földrajz szakra, majd rövidesen az újságírói pályára lépett. 1906-tól az Előre, 1908-tól az Újság munkatársa volt Kolozsvárott. 1909-től a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1910-től Bp.-en élt, a Magyar Hírlap, 1915-től az Esti Újság, majd a Magyar Kurír, 1916-tól a Magyarország munkatársa. Érdeklődésének előterében a dzsentri állt; többnyire ennek sorsa foglalkoztatta, a jövő útját a polgárosodásban látva meg. Néhány novellája a századforduló magyar szépprózájának legszebb darabjai közé tartozik. Műveiben határozott vonásokkal megrajzolt alakok, tipikus figurák, 
nemegyszer különcök jelennek meg. Stílusának uralkodó jellemvonása a realizmusra törekvés s egyúttal a meleg líraiság. F. m.: Kis Ferkó (r., Bp., 1908); A porban (r., Bp., 1917); A zöldköves gyűrű (r., Bp., 1918); A halszemű három fia (elb., Bp. 1919); Fehér virág (elb., Bp., 1919); A Rozál leánya (elb., Bp., 1944); Ikrek (r., I-II., Bp., 1957). 
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató