Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
SZILÁGYI DOMOKOS (Nagysomkút, 1938. júl. 2. – Kolozsvár, 1976. nov. 2.): költő, irodalomtörténész. Kolozsvárt a Bolyai Egyetemen magyar szakon végzett (1955–60), utána Bukarestben élt. Első felesége Hervay Gizella költő. Gyermekük az 1977-es földrengés áldozata lett. Első költeménye az Utunkban jelent meg (1956). Első verseskötete: Álom a repülőtéren (1962). Az Igaz Szó munkatársa volt (1958–59), dolgozott az Előrénél (1968–70). Élete végén Kolozsvárott telepedett le. Az első ún. Forrás-nemzedék tagja. Hatalmas verstörténeti tudású, virtuóz költőtehetség; kedvelte a különféle verselési módok, stílusirányzatok keverését, a kollázst. Irodalomtörténészként Arany Jánossal és Eminescuval foglalkozott elsősorban. Betegsége miatt öngyilkos lett. F. m.: Szerelmek tánca (versek; Bukarest, 1965); Utan, Tiberiu: Hószínű ég (versfordítások; Bukarest, 1965); Mese a vadászó királyfiról (Bukarest, 1966); A láz enciklopédiája (versek; Bukarest, 1967); Garabonciás (versek; Bukarest, 1967); Történetek húszéven felülieknek (Bukarest, 1967); Búcsú a trópusoktól (hat vers; Bukarest, 1969); Kortársunk, Arany János (kismonográfia, Bukarest, 1969); Erdei iskola (versek; Bukarest, 1970); Fagyöngy (Palocsay Zsigmonddal; Bukarest, 1971); Sajtóértekezlet (válogatott versek; 1972); Felezőidő (versek; Bukarest, 1974); Öregek könyve (Plugor Sándor rajzaival, Bukarest, 1976); Tengerparti lakodalom. Hátrahagyott versek (Kolozsvár, 1978).
NAGY LAJOS (Nyárádgálfalva, 1828. júl. 6. – Kolozsvár, 1910. máj. 19.): tanár, szerkesztő, népköltészeti gyűjtő. A kolozsvári unitárius kollégiumban és Göttingenben tanult. Itt Budenz Józsefet megtanította magyarul, később hazánkba hívta. A szabadságharcban honvédként harcolt. 1857-től 1890-ig a kolozsvári unitárius kollégium tanára, közben 1862-tól 1858-ig igazgatója is. Népmeséket közölt Kriza Vadrózsák c. gyűjteményében. Ő fedezte fel a Barcsai c. székely népballadát. 1861-ben Kriza Jánossal megalapította a Keresztény Magvető c. folyóiratot, és első két évfolyamát szerkesztette is. Kezdeményezésére állították fel Kolozsvárt Hunyadi Mátyás-szobrát. F. m.: A nagyváradi disputatiók (Kolozsvár, 1870).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta