Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk.
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
BRANDT JÓZSEF (Pósfalva, 1838 – Kolozsvár, 1912. jún. 12.): orvos, egyetemi tanár. Bécsben szerzett orvosi oklevelet 1864-ben, ezt követően két évig Schuch tanár klinikáján műtőnövendék. Az 1866-i háborúban, Veronában műtőfőnök. 1867-től a kolozsvári sebészeti tanintézetben a sebészet és szemészet helyettes, 1871-től a sebészet nyilvános rendes tanára, 1872-től nyugdíjazásáig, 1905-ig a kolozsvári egyetem orvosi karán a sebészet nyilvános rendes tanára. Nagy szakirodalmi munkásságot fejtett ki. F. m.: A kórháztól való félelem (Kolozsvár, 1899); Tudomány és humanizmus (Kolozsvár, 1908).
VÁSÁRHELYI JÁNOS (Maroscsúcs, 1888. jún. 12. – Kolozsvár, 1960. dec. 11.): református püspök. Teológiát 1910-ig Kolozsvárt tanult. Előbb Kolozsvárt segédlelkész, majd 1912-ben Besztercére hívták meg lelkipásztornak. Innen ment külföldi tanulmányútra: Berlin, Jena, Weimar, Strassburg, Basel, Genf. 1918-tól dési, 1921-től Kolozsvár-alsóvárosi lelkész. 1936-ban választották az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé. Haláláig tagja volt a román Nagy Nemzetgyűlésnek, ahol magyarul szólalt fel. F. m.: Hittem, azért szólottam (Kolozsvár, 1923); Bizonyságtétel (Torda, 1925); „Megvigasztaltatva-vigasztalni” (Torda, 1926); „Tudom, kinek hittem”(Kolozsvár, 1927); Egymás között (Kolozsvár, 1927); Az életből az életnek (Kolozsvár, 1929); Református élet (Kolozsvár, 1931); A család élete (Kolozsvár, 1932); Vasárnapról vasárnapra (Kolozsvár, 1937); A református keresztyén imádságos könyve (Kolozsvár, 1938).
VAJDA EMIL (Kolozsvár, 1858. jún. 18. – Győr, 1916. okt. 8.): tanár, író, zeneíró. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, zenei képesítését is az ottani konzervatóriumban szerezte. 1880-ban tanári, 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1897-től a győri állami főreáliskola tanára. A Győri Ének- és Zeneegylet igazgató karnagya volt, a Győri Torna Egylet alapítója és elnöke. Angyal Armanddal alapította és szerkesztette, a Magyar Lant c. zenei folyóiratot. F. m.: Kossuth Lajos (Bp., 1892); A komáromi hős (Bp., 1893); Tell Vilmos (tanulmány, Bp., 1897); A szabadságharc vértanúi (Győr, 1898); A hegedű története (Győr, 1902).
VÉKONY ANTAL (Tiszaújlak, 1848. jún. 20. – Máramarossziget, 1903. márc. 15.): író. 1866-ig a máramarosszigeti kollégiumban tanult, ezután Pesten teológiát hallgatott. 1870-ben tanári oklevelet szerzett s ettől fogva haláláig gimnáziumi tanár volt Máramaros-szigeten. Egy prózai és egy verses elbeszélése jelent meg. Modern nyelvre írta át Zrínyi Szigeti veszedelem c. eposzát (Sziget ostroma, Bp., 1892). F. m.: A kincskeresők (elb., Bp., é. n.); A dongó (víg elb. hat énekben, Bp., 1886).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta