Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk.
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
VUTSKITS GYÖRGY (Zernest, 1858. ápr. 1. – Keszthely, 1929. okt. 21.): zoológus, premontrei tanár. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, Koch Antal tanítványa és tanársegéde volt. A középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevél megszerzése után 1884–90-ben a marosvásárhelyi, 1891-ben nyugdíjazásáig (1921) a keszthelyi premontrei gimn. tanára volt. Az oktatás mellett ichthyológiával foglalkozott. Több tanulmányt írt Magyarország halfaunájáról, ill. a halak biológiájáról. F. m.: Pisces (Fauna Regni Hungariae, Bp., 1896); Faunánk egy új halfaja (Bp., 1911); A magyar halászat és az ichthyológia története az utolsó 25 év alatt (Bp., 1916).
MARÁNYI IGNÁC (Temesvár, 1818. ápr. 4. – Marienbad, 1869. jún. 22.): főispán. Jogi tanulmányai után Temes vm. tisztviselője, 1848–49-ben alispánja, támogatta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után a temesvári várba zárták. Halálos ítéletét Haynau 16 évi várfogságra enyhítette, amelyből öt évet kitöltött. 1860-ban újból elfogták és a cseho.-i Theresienstadtba hurcolták. 1861-ben szabadult és Temes vm. alispánja, 1865-től pedig főispánja lett. Jelentős összeget hagyományozott az MTA-ra, az MNM-re, a Nemzeti Színházra és a bukovinai székelyek hazatelepítésének költségeire.
GOMBÁS TIBOR (Nagykend, 1898. ápr. 4. – Bp., 1968. aug. 30.): gépészmérnök. Tordán érettségizett, utána az I. világháborúban katona volt. Mérnöki diplomájának megszerzése után a Ganz Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban dolgozott, ahol a Diesel-motorok számítás- és méretezéstechnikájával foglalkozott, főként a dinamikai lengéstani és szilárdsági méretezéssel. Nemcsak tehetséges mérnök, hanem kiváló pedagógus és szervező is volt. A Ganz-Technikum egyik alapítója, majd évekig annak tanára és igazgatója. A bp.-i műszaki egy. hadmérnöki karán 1957-ig, a kar megszűntéig a gépelemek című tantárgy meghívott előadója. A Gépipari Tudományos Egyesület kiadásában megjelent Műszaki Nagyjaink életrajzgyűjtemény első három kötetének munkájában mint szerző, mint társszerző és lektor vett részt (Bp., 1967). Kutató- és értékelő munkát végzett a leendő Magy. Műszaki Múzeum alapjainak megteremtésére a Művelődésügyi Minisztérium műszaki emlékek nyilvántartó és gyűjtő csoportjában. F. m.: Géprajz (Bp., 1950).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
