Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
ZÁKÓ ANDRÁS (Brassó, 1898. márc. 23. – München, 1968. márc. 13.): vezérőrnagy. 1916-ban avatták tisztté Bp.-en. Az I. világháborút 1916-tól 1918-ig a 24. brassói székely gyalogezredben, később a 38. rohamzászlóaljban harcolta végig. Több hadi kitüntetést kapott, a tiszti ezüst vitézségi érmet is. A világháború után a vezérkar 2. osztályán a hírszerző alosztály vezetője. 1940-42-ben mint vezérkari ezredes a hadiakadémián a hadműveleti vezérkari szolgálat tantárgy tanára volt. 1943 őszén a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka lett, és 1944. márc. 21-én a hadosztállyal felvonult az oroszok ellen az ÉK-i Kárpátokban. 1944 okt.-ében a vezérkar 2. hadosztályának vezetője vezérőrnagyi rangban. 1945. máj.-ban amerikai fogságba esett. Az Innsbruck melletti Absam helységben a menekülttábor őre. 1948. okt. 23-án Klagenfurtban megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét (MHBK), amely szellemi és érzelmi közössége kívánt lenni valamennyi, a bolsevizmus ellen akár fegyverrel is harcolni kész magyarnak, célja Mo. felszabadítása és függetlenségének visszaállítása volt. ~ haláláig az MHBK fő szervező egyénisége volt. A szervezet 1952 végén már 23 államban működött (Absam, 1955-től München központtal); lapja, a Hadak Útján 1948-tól jelent meg (1948: Solban Hall, Ausztria, 1952: München, 1988: Toronto). – F. m.: Őszi harcok 1944 (Bp., 1991).
DEÁK TAMÁS (Arad, 1928. márc. 23. – Bp., 1986. jan. 24.): író, műfordító, szerkesztő. Polgári családban nőtt fel. A temesvári piarista gimnáziumban, majd a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait. 1948-1950 között a Romániai Magyar Szó c. napilap kolozsvári tudósítója, 1950-1955 között az Áll. Magy. Opera művészeti titkára, 1955-56-ban az Igaz Szó, 1958-1975 között a Művészet, ill. a nyomába lépő Új Élet c. képeslap kolozsvári szerkesztője, 1978-1984 között a Téka c. könyvsorozat társszerkesztője volt. Írói pályáját versekkel és műfordításokkal kezdte, majd opera-szövegkönyveket fordított. Gazdag világirodalmi műveltség birtokában írta esszéit a klasszikus, a modern magyar és világirodalom, művészet nagy egyéniségeiről, a többi között Michelangelóról, Goethéről, Flaubert-ről, Csehovról, Proustról, Musilról, Thomas Mannról, Borgesről, ill. Babitsról, Szerb Antalról, Méliusz Józsefről és Horváth Istvánról. Ezeket az írásait Odysseus üzenete (Bukarest, 1966), Boldog verseny (Bukarest, 1973), Káprázat és figyelem (Bukarest, 1980) és A történet értelme (Bp., 1986) c. esszéköteteiben gyűjtötte össze. Világirodalmi tájékozottságát kamatoztatta drámai műveiben is, ezek a klasszikus társadalmi dráma, a mitológiai játék és a modern abszurd színház eszközeivel jelenítették meg a háborúk és diktatúrák között élő XX. sz.-i ember tapasztalatait és szorongásait. Legnagyobb színházi sikerét – a zsarnoki hatalom természetét bemutató – A hadgyakorlat (1968) c. abszurd darabjával aratta. Ugyancsak a hatalom és az erkölcs ellentétét mutatta be A forró sziget (Bukarest, 1972), ill. Az érsek imája (1972) c. műveiben. Drámáit Testvérek (Bukarest, 1967), A forró sziget (1972) és Az érsek imája (Bp., 1988) c. kötetei tartalmazzák. Regényeiben személyes élmények nyomán fejezte ki kesernyés életbölcseletét, számot vetve azzal, hogy a kisebbségi lét körülményei miként korlátozzák egy európai távlatokra figyelő, nyitott szellem lehetőségeit. Egy agglegény emlékezései (Bukarest, 1971) c. regényében ironikusan mutatta be hősének szerelmi kalandjait, Antal a nagyvilágban (Bukarest, 1976) c. művében a regényhős személyiségének elmélyülését ábrázolta. Don Juan (Bukarest, 1979), ill. Don Juan-Don Juan halála (regénytorzó, Bp., 1986) c. regényeiben a klasszikus irodalmi hőstípus újraértelmezésére tett kísérletet. Elbeszéléskötetei: Hallatlan történetek (Bukarest, 1974), Újabb hallatlan történetek (Bukarest, 1980) és Alagutak a halálig (Bp., 1984). 1984-ben súlyos betegen települt át Bp.-re, itt új kiadásban jelentették meg műveit.
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta