Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk.
(Folytatás március 2-i lapszámunkból)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
GECSE DÁNIEL (Cigányi, 1768. márc. 7. – Marosvásárhely, 1824. máj. 23.): orvos. 1798-ban a pesti egyetemen orvosi oklevelet nyert. Erdélyben egy ideig gyakorló orvos volt, majd olaszországi tanulmányutat tett. Hazatérése után 1807-ben a kormány a Hunyad megyei kolera elfojtására küldte ki. 1809-ben a francia háborúban a fölkelő sereg táborkari főorvosává nevezték ki. A háborúból hazatérve 1813–14-ben a Brassó környékén fellépő pestis leküzdésében vett részt. 1815-ben Marosvásárhelyen telepedett le, és ott élt haláláig. A marosvásárhelyi kollégiumot nagyobb adománnyal támogatta. Végrendeletében 6000 Ft-ot hagyott egy „emberszereteti intézet” alapítására azzal a kiegészítéssel, hogy ehhez az összeghez anyja halála után többi vagyona is hozzácsatolandó.
ERCSEI JÓZSEF (? , 1792 – Torda, 1868. márc. 8.): mérnök és erdész, botanikus. Fiatal korában pap, majd filozófiával, költészettel foglalkozott, végül mérnökként erdészeti pályára lépett. Természettudományi cikkeket, útirajzokat írt. Feldolgozta megyéje növényvilágát, de munkája számos téves adatot is tartalmaz. – F. m.: Nemes Torda megye flórája (Kolozsvár, 1844).
FOGARASI ISTVÁN (17. sz.): református lelkész. Élete ismeretlen. 1648-ban lugosi lelkész. Román nyelvre fordította a Heidelbergi kátét, mely meg is jelent Gyulafehérváron 1648-ban. A zsoltárokat is lefordította román nyelvre, de ezek nem jelentek meg. – Irod. Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között (Kolozsvár, 1940);
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
