Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
(Folytatás január 12-i lapszámunkból)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
HONTERUS JÁNOS, HONTER; CSALÁDI NEVÉN GRASS (Brassó, 1498 – Brassó, 1549. jan. 23.): író, nyomdász, humanista tudós, brassói szász evangélikus prédikátor, az erdélyi szászok reformátora. Apja Grass György brassói tímármester volt. Brassóban, majd 1515-től 1525-ig a bécsi egyetemen, 1525-től Krakkóban, 1532-ben Bázelben tanult. Bázelben Sebastian Henriepetrinél elsajátította a nyomdászmesterséget, a térképkészítést és fametszést, 1534-ben tért haza Brassóba. 1539-ben nyitotta meg nyomdáját, amelyben 24 év alatt 31 könyvet nyomtatott ki, nagyrészt saját műveit. A város köz- és kulturális életében is fontos szerepe volt. Városi tanácstaggá, majd 1544-ben Brassó első papjává választották; még ez évben iskolát s ebben nyilvános könyvtárat szervezett. A városban papírmalmot állított fel. Mintegy 30 munkát írt (többségük görögből fordítva). Munkássága nyomán gyökeresedett meg a Barcaságon, majd az egész szászföldön a reformáció lutheri iránya. 1530-tól kezdve külföldön számos kiadást megért, népszerű kozmográfiája a hazai földrajzi irodalom kezdeteit jelzi. Műveinek térképeit maga metszette. – F. m. De grammatica (Cracoviae, 1530); Rudimenta Cosmographiae (Cracoviae, 1530); Chorographia Transylvaniae (Magyarország és Erdély térképe, Basiliae, 1532); Formula reformationis ecclesiae Coronensis (1542); Compendium juris civilis in usum civitatum ac sedium Saxonicarum (Coronae, 1544).
SZÉCHENYI ZSIGMOND (Nagyvárad, 1898. jan. 23. – Bp., 1967. ápr. 24.): világjáró utazó, vadász, író. Főiskolai tanulmányait 1919-23 között Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte. 1927-ben indult első afrikai vadász- és gyűjtőútjára Szudánba. Újabb expedíciói ismét K-Afrikába vezettek; járt Kenyában, Egyiptomban, Tanganyikában, Ugandában, Líbiában. 1935-ben Alaszkában vadászott, 1937-ben Indiában, majd ismét Egyiptomban. 1947-től 1950-ig az Erdészeti Központ vadászati felügyelője, 1951-ben a Mezőgazdasági Múzeum, később a keszthelyi Helikon Könyvtár munkatársa. 1960-ban részt vett az MNM Természettudományi Múzeum K-afrikai expedícióján. Ez az út részben pótolta a múzeum elpusztult gyűjteményét. 1964-ben utolsó, kilencedik K-afrikai útjára indult feleségével Kenyába. Innen szintén gazdag anyaggal tért vissza. Az útjai során megismert népek szokásait, idegen és hazai tájak élményeit éles szemű megfigyeléssel írta le. Könyvei több kiadásban, közel egymilliós példányszámban, hat nyelven jelentek meg. – F. m. Csui! (Bp., 1930); Elefántország (Bp., 1934); Hengergő homok (Bp., 1935); Alaszkában vadásztam (Bp., 1937); Nahar (Bp., 1940); Két kecske (Bp., 1942); A szarvas selejtezése (Bp., 1948); Afrikai tábortüzek (Bp., 1959); Ahogy elkezdődött (Bp., 1961); Ünnepnapok (Bp., 1963).
FUGULYÁN KATALIN (Ópalánka, 1888. jan. 24. – Kolozsvár, 1969. júl. 23.): orvos, az első diplomás erdélyi orvosnők egyike. A kolozsvári egyetemen szerzett orvosi diplomát. Tanársegédként dolgozott a kolozsvári szemészeti klinikán, majd 1920-tól 1938-ig iskolaorvos és középiskolai tanár. 1940 és 1944 között egyetemi adjunktus volt, majd 1944-45-ben a magyar nyelvű szemészeti előadások megbízott egyetemi tanára. Szakcikkeit az Erdélyi Múzeum Egyesület Értesítője, a Magyar Népegészségügyi Szemle és a kolozsvári Orvosi Szemle közölte.
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
