De ha már a jelképeknél és hasonlatoknál tartunk: az egymást fenyegető, zsaroló, rágalmazó és szidalmazó politikusok leginkább vérszomjas, veszett hiénákra hasonlítanak, amelyek elvakultan tépik-marcangolják egymást.
Azt tartja a közmondás, hogy holló hollónak nem vájja ki a szemét. Romániára azonban – mint sok más szabály – ez sem érvényes, amint a régi paraszti időjóslásoknak is lejárt az ideje a légszennyezés és a globális felmelegedés miatt. Ebben az esetben nem légszennyeződésről van szó, az egész társadalmat métely rágja. Hiszen ami nálunk történik, annak az egész világ a csodájára jár.
De ha már a jelképeknél és hasonlatoknál tartunk: az egymást fenyegető, zsaroló, rágalmazó és szidalmazó politikusok leginkább vérszomjas, veszett hiénákra hasonlítanak, amelyek elvakultan tépik-marcangolják egymást. A harc vérre megy: a győztes mindent visz, aki alulmarad, tudja, hogy nehéz idők várnak rá ebben a demokratikusnak csúfolt rendőrállamban.
Az egyszerű ember, ha éppen nem a hó alól próbálja kiásni magát, szinte hipnotizáltan ül a tévé előtt, és nézi, amint a politikusba meg – úgymond – igazságszolgáltatókba öltözött hiénák vadul tépik-marják egymást. A felhozatal bőséges: mostanában a leggyakoribb az úgynevezett „binom”, amit akár kétfejű sárkánynak is fordíthatnánk, hiszen a politikusok, a hisztérikus műsorvezetők és politikai elemzők egy része minden rossz kútfejének tartják, de ott vannak a szekusból SRI-ssé átkeresztelt ügynökök, az „árulók” és „szökevények”, akik kíméletlenül nyírják egymást, és akik az egyszerű földi halandók számára érthetetlen, sőt felfoghatatlan dolgokat fedhetnek fel.
A korrupcióellenes ügyészség sem a régi már: kezdeti jó híre és népszerűsége a „szakmai” túlkapások, illetve a vezetője körüli botrányok dagadásával egyenes arányban csökken itthon és külföldön egyaránt. És „mindenekfölött” ott van az elnök, aki a korábbi némaságból és a feladatai iránti méla undorból felébredve, egyszerre – elődjéhez hasonlóan – be akar állni a politikai körtáncba, nyilatkozik, kioktat minisztereket és bírákat, irányítani akarná a kormányt, a parlamentet… Hogy milyen sikerrel, arról jobb nem beszélni. Legutóbb a fogai között szűrt mondatok az elefántokról meglehetősen haloványra sikerültek Az csak hab a tortán, hogy ráadásul percek alatt kiderült a hazugság is, miszerint maga a kormányfő hívta volna meg a minapi kormányülésre. Ugyanis a miniszterelnök szerint akkor szóltak neki, amikor már bent volt a kormány épületében.
Ádáz, kegyetlen, vérre menő hatalmi harc folyik a szemünk láttára. Az embereket azonban már nem igazán érdekli, melyik hiéna nyírja ki a másikat. Azt szeretnék, ha a kormány dolgozni kezdene végre, a törvényhozással együttműködve politikai és gazdasági stabilitást biztosítana, és javulna az életminőség.
